Huszonévesen, aki otthon él, mennyire csinálhatod, amit akarsz?
Velem úgy csinál, mint egy 7 évessel, anyám. Fogyatékosnak néz, nem lehet saját gondolatom, szavam, nem mehetek kb. sehova, vagy őrjöng. Egy nap 30-szot rám nyit, kutat, nyomoztat utánam. Kibeszél, kigúnyol a hátam mögött, megaláz nagyon durván másoknak lejárat. Nem enged meg semmit. Múltkor közölte, "nem engedem meg, hogy elmenj orvoshoz". Abba kikészül, ha befestetem a hajam, mert nem engedte meg, nem kértem engedélyt, meg neki ez nem jó.
Ha beszélek vele, üvölt, megaláz, zsarol. Azt nem fogja fel, hogy felnőtt vagyok. A legjobb húzása az volt, mikor azt terjesztette rólam, hogy cselekvésképtelen vagyok, meg drogos, meg megvertem őt. Ez bolond.... Komolyan agyilag nem éri fel, hogy én döntök a saját életem felett, nem ő. Azt is megszabná, pisilhetek-e. . Másnak meg gyereke van, meg kb. hülyének néznek, hogy mi az, hogy a fejet feltt intézkedik, meg nem enged. Itt nem arról van szó, hogy mondjuk vele laksz és szólsz, hogy elmész otthonról, 10-kor jövök, hanem őrjöng, hogy nem enged, utána éjjel benyit, 20-szor, hogy biztos felcsináltak, azért akarok a barátnőm szülinapjára elmenni. Fele lakás az enyém, hát nem tudom, mi lesz, mert megörököltem. De ez így. Szerintem direkt csinálja ezt a viselkedést, ez nem szigorúság, ez nem tudom mi. Ha tehetne bekamerázna. De ő a szent, őrjönghet, bármit megtehet. De neki rosszulesik és kibeszél másoknak, mert nem ettem meg a második azelet húzt, mert fáj a hasam. Ilyenkor behaluzza, hogy biztos drogozom, bulimiás vagyok, nem szeretem, hálátlan vagyok stb.
Hű. Anyukád nyilván nem normális.
Én is azt mondom, hogy amint tudsz, költözz.
"ha nincs miből vagy nincs hova?"
Tudom elcsépelt szöveg, de van a világon munka és albérlet. Egy kis szobát nem lehetetlen bérelni, és sok egyéb választása nincsen, hacsak nem akar az anyja mellett bekattanni.
Ez egy kérdésbe burkolt önsajnálkozós rinyálás, vagy tényleg érdekel más helyzete is?
Mert ha az utóbbi: kösz, jól megvagyok. azért lakom még otthon, mert egyetemista vagyok a szülővárosomban. bár van már valamennyi jövedelmem, a szüleim támogatják, hogy a tanulmányaim befejeztéig ne kelljen "értelmetlen" dolgokra költekezzek minimális fizetésből. 4en lakunk egy 3 szobás lakásban, tehát bőven van lehetőség a csíszolódásra, de 24 év alatt megszoktuk egymást. semmi olyat nem csinálok, amit kérdőre kéne vonni, van kulcsom a lakáshoz, így akkor megyek el és akkor jövök, amikor akarok, persze csak emberi keretek között. szerintem ilyen szempontból a kamaszkor nehezebb volt, mostmár nem lázadozom ellenük, felnőttként kezelnek, besegítek amiben tudok az anyagiakat leszámítva.
Nem mehettem soha sehova. Parkapcsolataimat tiltották. Hétvégéken nem aludhattam reggel mert takaritsak senki nem jöhetett hozzank soha.
Nem tudtam normalis életet élni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!