Huszonévesen, aki otthon él, mennyire csinálhatod, amit akarsz?

Velem úgy csinál, mint egy 7 évessel, anyám. Fogyatékosnak néz, nem lehet saját gondolatom, szavam, nem mehetek kb. sehova, vagy őrjöng. Egy nap 30-szot rám nyit, kutat, nyomoztat utánam. Kibeszél, kigúnyol a hátam mögött, megaláz nagyon durván másoknak lejárat. Nem enged meg semmit. Múltkor közölte, "nem engedem meg, hogy elmenj orvoshoz". Abba kikészül, ha befestetem a hajam, mert nem engedte meg, nem kértem engedélyt, meg neki ez nem jó.

Ha beszélek vele, üvölt, megaláz, zsarol. Azt nem fogja fel, hogy felnőtt vagyok. A legjobb húzása az volt, mikor azt terjesztette rólam, hogy cselekvésképtelen vagyok, meg drogos, meg megvertem őt. Ez bolond.... Komolyan agyilag nem éri fel, hogy én döntök a saját életem felett, nem ő. Azt is megszabná, pisilhetek-e. . Másnak meg gyereke van, meg kb. hülyének néznek, hogy mi az, hogy a fejet feltt intézkedik, meg nem enged. Itt nem arról van szó, hogy mondjuk vele laksz és szólsz, hogy elmész otthonról, 10-kor jövök, hanem őrjöng, hogy nem enged, utána éjjel benyit, 20-szor, hogy biztos felcsináltak, azért akarok a barátnőm szülinapjára elmenni. Fele lakás az enyém, hát nem tudom, mi lesz, mert megörököltem. De ez így. Szerintem direkt csinálja ezt a viselkedést, ez nem szigorúság, ez nem tudom mi. Ha tehetne bekamerázna. De ő a szent, őrjönghet, bármit megtehet. De neki rosszulesik és kibeszél másoknak, mert nem ettem meg a második azelet húzt, mert fáj a hasam. Ilyenkor behaluzza, hogy biztos drogozom, bulimiás vagyok, nem szeretem, hálátlan vagyok stb.