Van olyan aki megbánta, hogy faluba költözött?

Én nagyon, pedig nem ismeretlen helyre jöttem, hanem egy olyan házba, ami a költözéskor már 20 éve megvolt. Ingerszegény, unalmas környezet, tele mindenbe belepofázó, pletykás, rosszindulatú idősekkel. Infrastruktúra, közlekedés, boltellátottság egy városhoz képest nulla. A családi házon mindig van mit csinálni és az rengeteg pénzbe kerül plusz ott a kert. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a mentális egészségem ment rá arra, hogy itt lakok már 4,5 éve. Szerintem hamarosan el fogok innen költözni. Senkit nem hibáztatok, én döntötten így, hogy idejövök lakni. Nagy hiba volt, mert nem gondoltam bele, hogy mivel jár a falusi èlet. Egész más 1-2 hétig itt nyaralni vagy egy hétvégére leugrani Pestről - ahogy eddig tettük -, mint itt lakni. Aki ilyet tervez, nagyon gondolja át, mielőtt meglépi!

Azta, 11-es.Ahogy megláttam a válaszod, egy kis ideig azon gondolkodtam,hogy ezt nem én írtam véletlenül?! Aztán rájöttem, hogy egy két apróság nem stimmel, pl 4,5 év helyett 3 éve lakom itt, a ház pedig 30 éves, ezt leszámítva minden klappol. Egyik előtted szóló voltam.

Talán az se mindegy, hogy melyik falu. Például egy Balatpn parti falu tavasztól őszig biztos nem unalmas. Van olyan falu is, ahol müködnek vállalkozások és van óvoda, általános iskola. Vagy ami 10 perc aitóútnál nincs messzebb a várostól. Ezek csak nem olyan rosszak.

Kedves utolsó, erre most nagyon ráhibáztál, pont egy Balatoni településen élek, igaz, nem pont egy üdülőfalu, a vízpart kb 2 km a falutól. Nem mondom, a kilátás és a táj szép, sok az erdős rész, a hegyvidéki részen mérőben más a hangulat, mint a falu Központjában. Maga a falu semmivel sem fejlettebb, mint akár egy Szabolcsi kis község. Ok, van óvoda, orvosi rendelő (kritikán aluli, nem is oda járok...), meg két db bolt, ami szezonban is 17-kor bezár. Kb. ennyi, ja meg kocsma. A tömegközlekedés katasztrófa, ha nincs kocsid, halál, bár tudom ez minden vidéki településen így van, de komplett idiótának is néznek a törzsgyökeres lakosok, ha valahova tömegközlekedéssel mész. Nagyjából pletykák nyugdíjasokból, és egy-két környékbeli vállalkozó és rokonságából, vagy polgármesterhez közelállóból, akiknek bejött az élet itt, áll a falu, aki letelepedett ide a semmire, azt kinézik. Persze tudom, hogy ez sem újdonság,máshol is ez van. Munka nincs, de még a 60-80 km-re lévő aránylag nagyobb városokban is alig. Vagy kereskedelmi vonalon találsz valamit, vagy esetleg mezőgazdaság, áprilistől-októberig mehetsz a vendéglátásba, télen meg van halva minden... Vagy feljársz Budapestre, ami innen 180 km, mert igen nyugati része a Balcsinak. Egyszóval, aki jót akar magának, az szerintem hagyja meg csak nyaralásra a Balatont, és maradjon/ menjen a fővárosba, vagy még esetleg másik nagyvárosban.

#16 Agyon verném az ilyet...

16os, tényleg nagyon hasonló cipőben járunk, mi is hasonlóan vagyunk a szomszédunkkal, annyi különbséggel, hogy a korosztály más, fiatalabb, viszont hasonló nehéz termászerű, sokáig tartott azt is kiharcolni, hogy külön kerítéssel válasszuk le az ő autó beálláshoz alkalmas részét (szolgalmi utas volt a telek), hatalmas harcok, ideg aj volt míg egyáltalán ide eljutottunk. Azóta is kb jó, ha köszönünk egymásnak. És lesznek itt még harcok, mert van, mit megcsinálni még, ami őket is érinti. Már annyira bánom ezt az egészet, akkor kellett volna hagynom és kiszállnom, mikor az első ügyvédi tárgyalásra fogta és becsörtetett fújtatva, hatalmas patáloát csapva... De ez csak egy baj a sok közül, én sem hibáztatok senkit, hoztam egy nagyon rossz döntést, pedig voltak jelek, hogy ne tegyük... Sajnos már nem tudjuk visszacsinálni, eladni egyelőre nem tudjuk, mert sajnos hitel is van rajta bevallom, és ugyanakkor magát az ingatlant, amilyen állapotról idáig felhoztuk alig 3 év alatt, az valahol büszkeséggel is tölt el, és sokszor jó nézni az előtte, utána fotókat, videókat. Viszont milyen áron? Rengeteg stressz, veszekedés... volt, hogy majdnem a házasságom is és egyéb családi kapcsolatom is ráment. Emellett nyilván egy valag pénz. Annyira hülyék voltunk, hogy egy minimális családi nyomásra, pont a covid-válság idején belementünk ebbe, ráadásul tudhattam volna, hogy a mentális egészségének is nagy kockázat, hiszen nem épp stabil lelkiállapot and vágtunk bele. De megvolt egy enyhe remény, hogy talán a környeuetváltás jót tesz. Nem tett. Egyre rosszabb itt. Leginkább az itteni atmoszférával, a közlekedéssel, a lehetőségek hiányával van bajom, még ha maga a mház, mondjuk 180 km-re lenne Pesten, vagy a közelébe, akkor boldog lennék. De így... Igazából kell a francnak az aránylag nagy családi ház, ha egyfojtában van, ami elb... dik, van mit csinálni, újítani, a kertet karban kell tartani, nekem meg ehhez sem kedvem, sem energiám, de elég pénzem se. Ok, nem jól mértem fel anno, hogy mi vár rám, én azt hiszem sose fogom megszokni a falusi életét és ami vele jár. Szüleim is itt laknak a közelben, és az is kínos nekem, hogy kb minden lépésekről tudnak, illetve úgy érzik, hogy alanyi joguk van monitorozni. Még nincs gyerekem, de azzal jönnek, hogy a gyereknek is sokkal jobb egy nagy kertes ház, jobb levegő, stb. (ja, meg, hogy ő, vagy a szomszéd Mari néni belepofázzon minden lépésébe). Meg, amikor szomorkodom, és megemlítem, hogy visszavágón, és bánom ezt már, akkor kb burkoltan ezt éreztetik, hogy,, most már maradj a seggeden, férjhez mentél, szüljél,ülj otthon, ne vágyakozzál véletlenül se a városba vissza, ahol felnőttél, és pofa be.'' Jó, mindenki egye meg, amit főzött, de nem vagyok képes elhinni és el fogadni, hogy más nem hozott már rossz döntéseket élete során. Az az egy biztos, hogy van, amit nem vagyok hajlandó feladni a,, Pesti életemből'', pl orvoshoz oda járok, és nem érdekel, ki mit mond, vagy itt mi a szok@s,illetve baráti társaságom továbbra is ott van, és nem is fogom feladni a velük való találkozást legalább havi 1x.Tény, hogy kb. senki nem jön szívesen hozzánk, ennyire az Isten háta mögé, amit teljesen megértek. Totál elszigetelten érzem magam, és abban reménykedem, hogy valamikor még visszakerülhetek a szülővárosomba, vagy legalább a közelébe, még ha az nem is most lesz. Addig meg csak a tudat vigasztal, hogy ha akarok, valójában semmi nem akadályoz meg, hogy felugorjak kicsit, ha úgy van, végülis 180 km ide vagy oda, de mégsem Amerikába kell eljutnom. Elnézést, hogy hosszú lett, de kijött belőlem a panasz áradat, de nem sajnáltatni akarom magam.

Utolsó vagyok, elnézést a hibákért, az autocorrect is közrejátszott.