Mit jelent az, hogy valaki nem akar dolgozni?

azt, hogy sokan nem akarnak semmit csinálni, csak kényelmesen élni anyuci-apuci pénzéből

én normálisnak tartom magamat és mégis szeretek dolgozni, mert olyan a szakmám amit szívesen csinálok

a hobbimból jött, ez a hivatásom is, sőt tovább is haladtam más területre mellette, mert annyira élvezem

ha gyári munkás vagy aki csak az éhbérért dolgozik és utálja az egészet, akkor nem tudom mit vársz

Tudod, mindenki máshogy adja ki magából a fájdalmat.

Nekik nem volt választási lehetőségük. Nekünk van. Ez sokakat frusztrál.

Ez alatt nem azt értik aki dolgozik, csak utálja a munkahelyét. Azokra mondják ezt, akik nem dolgoznak sehol, és a szülők tartják el az illetőt.

Egyébként meg nekik szeretni KELLETT dolgozni, ha nem akartak problémákat az Elvtársakkal. Ebben nőttek fel, élték le az életük jelentős részét.

Ha fogadsz egy kőművest, akkor fogsz jól járni vele, ha az az ember szereti a munkáját. Mert akkor nem azt nézi majd, hogy minél kevesebb erőfeszítéssel túlélje az adott napot, te meg fizesd ki, hanem belső indíttatásból igyekszik majd jó munkát végezni. Mert elvárja saját magától, hogy amit ő csinált, az rendesen meg legyen csinálva. A fizetést is elvárja persze, de azért gondolom érzed a különbséget. És ezt bármelyik szaknmára vonatkoztathatod. A takarítónő is fontosnak érezheti, hogy ahol ő takarít ott tisztaság legyen, az orvos, hogy akit ő operált /adta ki a röntgen leletét/ tömte be a fogát az a legjobb színvonalú ellátásban részesüljön. Tanárt is olyat szeretnél agyerekednek, aki szereti a munkáját.

Az még nem olyan nagy baj, ha valaki nem szeret dolgozni, de azért becsületesen elvégzi a feladatát, Ilyen is elképzelhető, ha kellő kötelességtudata, önfegyelme van az illetőnek.

Az se lenne baj, ha nem szeret dolgozni, nem is dolgozik, és elviseli ennek a következményeit.

A gond azokkal van, akik mindenhol a könnyebb utat keresik, folyton a hátuk mögött kell állni, ha azt akarod, hog rendesen megcsináljanak valamit, viszont elvárnák a könnyű életet, magas fizetést...

Az előző tökéletesen leírta.

Hozzá teszem, hogy az utóbbi típus létszáma az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt és van, hogy az első típus munkáját ellehetetleníti, majd szép lassan az első típus is megutálja, amit csinál. Nem a munka miatt, hanem az őt körülvevő morál miatt.

"Normális ember nem szeret dolgozni, csak muszáj." Pfff.

Normális ember -ha ragaszkodunk ezen elcsépelt minősítéshez- addig keresi, amíg meg nem találja, mit is szeret csinálni. Van, aki fektet időt és energiát abba, hogy kitanulja, amivel később foglalkozni szeretne, ezt megküzdésnek hívják. Azt, hogy nem muszáj elmenni olyan helyre dolgozni, ahol nem fizetnek meg, azt pedig munkaerőpiaci versenynek.

Akiket te, kedves Kérdező, normálisnak nevezel, azok még hozzá se fogtak a kereséshez...

Van mit még tanulnod az életről.

Mi lenne, ha úgy tennéd fel hogy mi az munka, tevékenység amit örömmel végzel, magénak érzed és még meg is élsz belőle? Ez lenne a helyes szemléletmód.

A jó munka önbizalmat ad, inspiráló, motiváló és szereted.

Sajnállak ha semmi ilyen nincs az életedben.