Hogy van az, hogy Magyarországon mindenki mondja, hogy menj külföldre egy menő helyre és aki nem akar, azt lenézik, az a béna, erre kimész egy menő helyre dolgozni, tanulni és szóba sem állnak veled az Otthon lévők, mintha megszűntél volna?

Egyrészt, túlságosan szeretünk a másik életével foglalkozni, mindenki jobban tudja hogy a másiknak mit kellene csinálnia csak maga nem tesz érte.

Másrészt tényleg irigység, egyszerűen nem szeretjük ha valaki sikeresebb mint mi. Ezért nem szeretünk a fizetésünkről sem beszélni.

Szerintem ezt csak a nagyképű emberek csinálják. Egy szolid, normális értékrendű emberke kimegy dolgozni, akkor az nem fogja szidni az otthon maradtakat.

Nekem am olyan ismerősöm van, akinek akkora a képe, hogy be nem fér az ajtón, csak azért mert ő külföldön már gyerekéről törli a szart.

Másik ismerősöm, kiment, hazajött és szépen feléli a pénzi, de legalább csendben és kulturáltan teszi.

Jahh, az elsőt szidják csak, de ő meg is érdemli, és ezért még rátesz egy lapáttal a viselkedésére... ördögi kör :D

Talán nekik nem ugy jon le, hogy motiválni akarod oket stb, hanem inkább, hogy nagyzolni akarsz.

Nem biztos, csak lehet ez is egy lehetoseg.

Más otthonrol nezni a dolgokat és más már kulfoldrol. En is tapasztalom.

A normális gondolkodasu emberek nem fognak problemazni. A tobbiekkel meg nem kell foglalkozni. :D

Lehet nem is a külföld a gond, hanem a távolság maga és a közös élmények hiánya. Sajnos a legjobb barátságok is megsínylik ha elköltöznek az emberek, nekem sok ismerősöm került el egyetem végével, de van aki itt van 1 városban velem, mégsem találkoztunk már 3 hónapja.

Az élmények megint olyanok, hogy ami nem közös, az annyira nem érdekli az embereket. Én is úgy vagyok, meghallgatom, vagy fordítva mesélek, de valószínűleg egy idegent nem fog úgy érdekelni a saját tapasztalatod, hacsak nem egy tényleg közös téma. Innen ismerek egy havert az oldalról, és napi szinten eldumálunk telefonokról, gépekről, kocsikról, ami közös érdeklődés. De ha személyes élményeinket mutogatjuk, pl itt jártam ott jártam, akkor az nem annyira érdekes annak a félnek, aki nem volt ott.

Na meg fiatalon mindenkinek vannak álmai, vágyai, csak éppen kevesen valósítják meg őket, és ilyenkor mindenkinek rossz érzés azt hallgatni hogy másnak bejött, vagy más bátor volt és meg merte tenni a dolgokat. És sokan csak beszélnek arról mit kellene csinálni, viszont nem teszik meg. Ilyen szempontból ugye egyszerűbb egy kevésbé motivált embernek osztani az észt hogy "na majd én megmutatom", mint valakinek, aki már megtette azokat a dolgokat amiket mi csak "szájjal" csinálunk.