Szerintetek is "illetlenség és felháborító"?

Ha egyébként lenne kire bízni a gyereket, szerintem se kéne "muszájból" cipelni a templomba, nagyobb korában majd eldönti, milyen vallást akar gyakorolni, vagy hogy hisz-e egyáltalán ezekben..

Mondjuk azért az elég fura, hogy 10 évesen ennyire nem tud uralkodni magán, az iskolában is unalmasak az órák, mégse kezdenek el a gyerekek random énekelgetni meg kiabálni. Én legalábbis nem emlékszem ilyenre, hogy 10 évesen 1-2 órát ne tudtam volna nyugodtan megülni, még ha unalmas is volt az esemény, nem ordibálni kezdtem, hanem a kezemmel babráltam vagy csendben csináltam valami mást.

A szülők helyében nem plusz misére járatnám, hanem elgondolkodnék, mennyire normális a korához képest a viselkedése és ha gyakran csinál ilyeneket, esetleg elvinném egy szakemberhez, mert lehet, hiperaktív. (Bár gondolom le is leszek emiatt pontozgatva)

Szerintem is azért csinálta, hogy ne kelljen mennie, nyilván a háta közepére nem kívánja. Kár, hogy ennyire különbözik a véleményük a dologról.

Velem is volt hasonló, valami rokonlátogatáskor, menni kellett egy nagyot sétálni a városba, mikor semmi kedvem nem volt hozzá, de mennem kellett. Aztán meg kaptam a leszúrást, hogy milyen unottan mentem végig, meg nem szóltam egy szót sem. Pedig mondtam előre, hogy nem akarok menni, aztán csodálkoztak, hogy ez lett a vége. Nyilván ez nem olyan mértékű, mint egy mise megzavarása, de az az eset jelzés értékű szerintem.

Abszolút nem vagyok hívő, de ez szerintem is tah0ság. Nem konzervatívság vagy vallásosság dönti ezt el, egész egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor NEM oké énekelgetni meg hülyéskedni... Annyira felhúznak az ilyen kölyköknek a szülei.

Bár én kölyökkoromban is be tudtam fogni a számat x ideig, ha néha bekeveredtem egy templomba, 10 évesen már lehetne annyi esze a csemetének is, hogy felfogja, épp nem a játszótéren van.

Azzal egyetértek maximálisan, hogy hagyni kéne, és nem templomba hurcolni, ha nem érdekli.

Több dolog is eszembe jutott az esetről.

Egy kérdés: lehet-e, hogy életében először volt a gyerek misén?

Engem katolikusnak neveltek, minden vasárnap ott ültem hát a miséken, és számtalanszor éreztem arra erős késztetést, hogy jó hangosan kiabáljak. Persze nem tettem, mert jólnevelt kislány voltam zabszemmel a seggemben. De ma már azt gondolom, hogy egy vallásnak nem szabadna a félelemre építenie, és elfogadónak kellene lennie. És ha mondjuk egy gyereknek impluzuskontroll-problémái vannak, akkor simán lehet, hogy nem tudja megállni (pl. Aspergeres, ADHD-s gyerekeknél van ilyen).

Többen írták, hogy nem kell templomba vinni, ha nem szereti. Hát, a mai közhiedelemmel ellentétben a vasárnapi misére járás a katolikus vallásban nem opcionális, hanem kötelező. Érdekes, hogy ismerek olyan (igaz, református) templomot, ahol az istentiszteletet kihangosítják a kertbe is, és aki akar, ott hallgathatja – számtalan gyerekes szülő tesz így, nem véletlenül…