Ki vagy mi tud segíteni?
Negyvenes férfi vagyok, családos, számomra egy sikeres élettel. Viszont, amit magamban érzek, az már nagyon nehéz.
Egyszerűen az van, hogy mindig mások mögé helyezem magam, mások érdekeit helyezem a sajátomé elé. Még akkor is, ha ez nekem kellemetlenségekkel is jár. Ha közlekedem, akkor mindenkivel előzékeny leszek. Ha egy hely van a parkolóban, azt átengedem másnak. A párkapcsolataimban is mindig a nő érdekeit néztem. Ha ebédelünk úgy nagycsaládilag, soem veszem el azokat az ételeket, falatokat, amiket megennék. Még akkor sem, ha 30 embernek elegendő lenne. Tragédiának élem meg ha hibázok, ezért hagytam abba a sportot is, pedig olimpiai reménység voltam. Sorra nyertem meg a versenyeket, majd 2X második lettem, majd befejeztem. Úgy gondoltam, hogy inkább abbahagyom, mert nem tudom feldolgozni a világ megvetését, amit a sikertelenségemért megérdemlek. Úgy gondolom, a párkapcsolataimban sem érdemeltem meg egy csókot sem, mert túl gyenge, hitvány és alantas vagyok másokhoz képest. A feleségem aszexuális, de ez is nagyon zavar, mert nekem van libidóm, de nem érzem magam férfinek ahhoz, hogy egy nő lefeküdjön velem. Azt látom, hogy mindenki férfiasabb, mindenki több, mindenki afféle brutálisan férfias, rajtam kívül.
182cm vagyok, 86kg, egyetem, vezető beosztás, család, autó, több lakás, hobbik, stabil anyagi és egzisztenciális háttér, olvasott vagyok. Nem vagyok visszahúzódó, a külvilág nem igazán érez semmit sem arról, amiket eddig leírtam. Kivéve a reakcióim árulkodhatnak.
Lehet ezzel kezdeni valamit, vagy csak tüneti megoldások lehetnek?
válasza: válasza:1-es. Nem kamu, ez az én életem. Teljes kettősséget érzek magammal szemben. Sőt, volt olyan is fiatal koromban, hogy álmaim nője ott feküdt előttem ruha nélkül, és én nem et mondtam neki. Igaz, egyéjszakás kapcsolat lett volna, de úgy gondoltam nem érdemlem meg, és különben is csak egy nagy beégés lesz belőle, meg hogy én kevés vagyok egy ilyen nőhöz.
Munkahely. Remegek, a szó legszorosabb értelmében rosszul vagyok az ellenőrzésektől, oly annyira, hogy képtelen vagyok még a legalapvetőbb funkciókra is. Alapjáraton jól végzem a munkám, de ha ellenőrzés van, csőlátásom lesz, nem hallok, 180-as pulzus, hidegveríték stb. Legutóbb kérdezték is hogy jól vagyok-e, mert hullaszínem lett, és alig reagáltam valamire.
Sajnos ez a valóság nekem.
Arra sem vagyok büszke, hogy a feleségem mellett ismerkedtem, de sosem csaltam meg. Azért tettem, hogy kiderítsem hogy még van-e saját akaratom, személyiségem. Az volt az érdekes, hogy sikeres voltam, sőt nagyon könnyen ismerkedem, jófejnek tartottak, 1-2 nő még belém is szeretett. Persze ez már nekem sok volt, mivel nem hiszek abban, hogy szerethető vagyok. Voltak találkozások is, így nem csak virtuális L'amour-ok voltak.
Eszméletlen ellentmondásos ember vagyok, ami kb. ugyanennyire zavar már. A pszichológussal az a bajom, hogy tudatosan venném hülyére, leginkább csak játszanék vele. Na ez is egy öngól, tudom. Aztán a pszichológus meg csak beszélget, arra törekszik hogy én fedjem fel önmagam, érezzek rá a hibáimra. Dióhéjban. A problémán okán már több mint 25 éve olvasok és hallgatok pszichológiai témákat, előadásokat, videókat. Szóval ez az út nem hozna sok sikert.
Pont azért kérdezem, hogy van-e más, gyakorlati megoldás?
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!