Miért ilyen gyakori, mindennapos dolog a "depresszió"?

Te most mit hisztizel egyébként? Pont, hogy a kérdés a valódi betegek mellett szól, nem pedig a divatdepressziósok érdekében, akik miatt első nekifutásra téged is simán annak néztek. Ha nem dobálóznának az emberek mindenféle szavakkal anélkül, hogy a valódi jelentését figyelembe vennék, akkor talán nem tartanánk itt, és akik tényleg betegek, azokra nem sz-rnának ilyen mértékben.

Remélem ezt már sikerül a vak dühödtől felfogni...

Nincsen vak dühöm, de pont a magadfajta ítélkezők miatt tojják le a betegeket, hogy oldják meg a gondjukat “rinya helyett”. Amúgy meg örülök, hogy te látatlanban, a gyakorin keresztül is jobban meg tudod állapítani, hogy volt-e depresszióm évekkel ezelőtt vagy sem, mint a szakemberek, akiknél jártam annak idején.

Voltak egyébként körülöttem még hasonló állapotban levők, köztük egy lány, akit szintén elkönyveltek “divatbetegnek” (ezt a szót továbbra sem tudom értelmezni sajnos, ugyan mi előnye van annak, hogy kikiáltod magad depisnek? A problémákat attól még ugyanúgy meg kell oldani és a környezeted nagy része vagy elítél, hogy rinyálsz vagy azonnal pszichopatának is gondol egyben). Az eredmény az lett, hogy 2 év szenvedés után a gimi utolsó évét pszichiáteri szakvélemény alapján magántanulóként fejezte be, teljesen visszahúzódó, félénk lett és még jó időbe telt utána, míg rendbejött, gyógyszereket is szedett. Mindez nem fajult volna idáig, ha nem rázzák le őt a probléma kezdetén azzal, hogy “divatbeteg”. Én nem jutottam el eddig az állapotig, az tény. De ettől még kikérem magamnak, hogy ismeretlen emberek pálcát törjenek felettem. Mellesleg a problémáimról a szüleimen és az akkori osztályfőnökömön kívül senki nem tudott, még a legjobb barátnőmnek sem mertem elmondani és az iskolában sem kaptam semmilyen kedvezményt, ugyanúgy bejártam, tanultam. Iszonyatosan szégyelltem, hogy terapeutához kellett járnom. De persze nagy előnyöm származott a “divatdepiből”, teljesen megérte (volna) bekamuznom.

Elmondom még egyszer, hogy megértsd. Olvasd lassan és tagoltan.

A divatból depizők figyelmet keresnek, de nincsenek igazán durva bajaik.

Neked volt, te nem divatból csináltad.

De azok, akik divatból kiáltják ki magukat betegnek (és én is találkoztam ilyennel élőben) az okai annak, hogy a valódi gonddal küzdőket se veszik komolyan.

Úgyhogy még egyszer - ne hisztizz. Pont, hogy melletted áll a kérdés is, meg én is csak az első válaszodra írtam, amit, amiből kb semmi nem derült ki.