Miért akarnak sokan belehalni, ha esik az eső?

Annak idején nagyapám mindig azt kérdezte azoktól, akik az aktuális időjárás miatt cirkuszoltak, hogy "tudja miért örülök annak, hogy ilyen sz@r idő van? Mert ha nem örülnék neki, akkor is épp ilyen sz@r lenne."

Tudott valamit az öreg. Egy dolog idegesítette csak, ha valaki folyton panaszkodott mindenért.

Valahol jogos, amit mondasz, szerintem sem extra, ha esik pár napig. Szerintem a baj azzal van, ha huzamosabb ideig konstans szar idő van, ami szerintem könnyen rá tudja nyomni az ember kedvére a bélyegét (ha szürke minden és egész nap szakad, én pl nem tudok vidáman, motiváltan ugrálni, hogy milyen jó minden).

Ami szerintem nagyon baj, az a túl változékony időjárás, amit az én szervezetem nem nagyon bír (szédülés, fejfájás, stb). Szerintem az nem normális, ami múlt hónapban volt, hogy egyik nap 25 fok, másnap reggel 4 fokra és szélre, esőre kelt az ember.

Eszembe jutott pár, keleti filozófián alapuló gondolat.

"A dolgok nem jók vagy rosszak, csak vannak."

"Hogy mit tartunk jónak vagy rossznak azt a tudatunk gyártja le"

"Az emberi élet lényegében szenvedéssel teli"

Ha jól tudom, a buddhizmus is erre épül, hogy szüntessük meg a szenvedés magunknak és minden élőnek egyaránt.

Namost az én olvasatomban rossz az, ami szenvedést okoz.

Így nem csodálom, ha sok embernél kicsapja a biztosítékot az, hogy májusban minden reggel konstans módon alig vagyunk fagypont felett, illetve amikor sok napon keresztül, korszakjelleggel esik az eső és nem képes abbahagyni.

Az eszemmel tudomásul veszem magam is, hogy a fizika törvényei milyenek, hogy a világ fizikai-biológiai és egyéb természettudományos alapon hogy működik, de attól még, mert elfogadjuk a szenvedtető tényezők létjogosultságát, nem fogjuk a szenvedést szebbnek látni.

Egy-két esős napot könnyebben tolerál az ember lelke és mentális egészsége, mint a "korszakost".

Nem beszélve arról, hogy a társadalom és a civilizáció nem engedi természetesen megélni a dolgokat.

Az állatok viharos, esős, hideg időben bekuckóznak és nem csinálnak semmit. Az ember akkor is megy munkába, sokszor betegen, hogy meg legyen a "darabszám" meg a profitéhes közműcégeket is legyen miből etetni stb.

Tehát ha belegondolunk, a természet dolgai miatti rinyálás már csak egy vetület. Mert pl ha frontos időben a fejfájásra nem gyógyszert vennénk be, hogy elmehessünk dolgozni, hanem lefekhetnénk aludni, kevésbé rinyatívan élnénk meg a dolgokat.

Az időjárás ha utópisztikusan vita tárgyát képezné és kívánságműsor lenne, akkor az lenne az ideális, ha éjjel esne, vagy nem lenne egy-egy napnál hosszabb az esős időszak. De pl én is "rinyáltam" (frászt, káromkodtam mint állat) amikor egy egy hetes közvetlen vízparti balatoni nyaralásomat elcseszett egy másfél hetes folyamatos eső, ugy, hogy tényleg csak becsületből egyszer belementem a vízbe, hamár ennyit fizettem érte...

Oké rinyapista. Akkor csak a keleti filozófia részre reagálva, ha már felhoztad.

Amit leírsz, az nem elfogadás, hanem beletörődés. Elfogadás az, ha nincs is hatással rád, ha nem szenvedsz miatta.

A Rinyapista vagyok.

Szóval igen, én pont ezért is különböztettem meg világéletemben az elfogadást és a tudomásulvételt.

Az elfogadás az egyfajta interiorizáló azonosulás, egyetértés az én olvasatomban, míg a tudomásulvétel csak egy afféle rideg dolog, amikor egykedvűen és érzelemmentesen kezeljük a dolgokat.

A beletörődés meg valóban az, amit mondasz, hogy az ember kénytelen valamit a kedve ellenében is elviselni, elszenvedni.

Na ja. De akkor miért nem simán csak elfogadjuk, hogy szr az idő, nem hagyjuk hogy befolyásolja a napunk és már az előtt lehúzza a kedvünk, hogy kilépünk a lakásból? Én ezt teszem. És pár fokkal jobban érzem magam, mintha azon is nyűglődnék, amin úgyse tudok változtatni.

Úgyhogy azokon, akik az idő miatt szenvednek (kivéve ha eü jellegű a dolog) maximum röhögni tudok.

Ott fentebb a 11es nagypapájának adok teljesen igazat.

Rinyapista újfent.

Az általad írt dolog (kedves utolsó) azért nemnilyen egyszerű, mert ahány ember, annyiféle tolerancia és tűrőképesség.

Mindenkinek más téma a gyengéje. Pl megfigyeltem, hogy apám ha csak párezer forinttal tartoznak is neki, totál felidegesedik, meg akkor is, ha késik a vonat, vagy megvárakoztatják. A politikai véleménykülönbségre egyenesen agresszív. Ellenben az időjárást leszarja.

Én pl ki vagyok hegyezve a szar időre, tényleg deprimál és rossz hatással van rám, akaratomon kívül, ha egy-két napnál tovább be van borulva vagy esik, de pl politikán, kisebb anyagi dolgon, vonatkésésen totál nem húzom fel magam.

Tehát a te elvrendszered szerint akkor egymást kellene kiröhögnünk az öregemmel. XD

Ő rajtam az időjárási rinya miatt, én meg rajta a többi miatt.

Pontosan. :)

Vaaagy... A saját érdeketekben megtanultok elengedni.

Régebben én is hisztiztem a rossz idő miatt, vagy ha úgy ért utol az eső, hogy nem voltam rá felkészülve. És juj de ki voltam akadva. Ma már azt az énem is képen röhögném, mert hülyeség volt. Ha most ér utol az eső felkészületlenül, akkor elrakom biztosabb helyre a zsebemből, nyakamból a vízérzékeny cuccokat és megyek. Nem vagyok cukorból, jó esetben meg ahova megyek, majd megszáradok. Ha kicsit beteg is leszek, nagy ügy. Legközelebb majd jobban megnézem az időjárás jelentést indulás előtt.

Az van, hogy életünk egy fejlődési folyamat, mely a tapasztalatszerzések eredménye. Pl régebben sokkal több dolgon rinyáltam mint manapság, de hát emberből vagyok. Az érzelmek pedig nem tudatos és akaratlagos döntések. Amúgy intellektus szinten magam is tudom hogy előrébb nem leszek a rinyától ám a felgyülemlett feszkót levezetni jobb, mint magamba fojtani.

Üdv a Rinyapista xd