Hogy tudnám elengedni a gyerekkori sérelmeimet?
Az a helyzet, hogy fiatal koromban sok sérelmet éltem meg, ami a legnagyobb nyomot hagyta az a kiközösítés volt. Úgy éreztem magamat, mintha senkinek sem lennék elég jó, nagyon kevesen akartak barátkozni velem. Akik barátkoztak velem, bennük is nagyot csalódtam, pofáraesés lett a vége az összesnek. Szóval végül úgy döntöttem, hogy senkihez sem fűzök semmilyen elvárást, mert annak csalódás lesz a vége.
Eddig úgy gondolom, hogy sikerült elengednem ezeket a sérelmeket, de még mindig undort és gyűlöletet érzek, amikor eszembe jutnak ezek az emberek és azt szeretném, hogy tanúi legyenek a sikereimnek és érezzék, hogy "basszus, a nyomi gyerek sokkal többre vitte, mint én." <- Ezt és a gyűlöletet szeretném elengedni, mert egy egészséges, kiegyensúlyozott, boldog életben ennek nem találom a helyét és elvégre az a legfőbb célom, hogy boldog legyek.
Nektek hogy sikerült ténylegesen elengedni a régi, gyerekkori vagy akár későbbi sérelmeiteket?
válasza:Volt osztálytárssal történtek szimplán nem érdekelnek, a szüleimhez kapcsolódik a legtöbb sérelmem...Nem mondom hogy el tudtam őket engedni de próbálom elfelejteni és ha szüleimmel vagyok se kattogok már ezen. Teljesen elfelejteni /kitörölni nem tudom sztem soha.
Az a tapasztalatom hogy akkor nincs /nem marad sérelem, ha akkor ott azonnal megbeszélik és tisztázzák. Egy ember volt eddig életemben akivel szemben semmifele sérelem vagy tüske nincs bennem mert azonnal megoldottuk, megbeszéltük.
válasza:Nyilván nem vagyok pszichológus, csak egy sorstárs, de én valahogy így látom a problémát:
A bosszúvágy az egyik legtermészetesebb gondolat, ami van az emberben. Az ősember óta létezik a szemet szemért, fogat fogért elv, amit nemhiába kezdtek el tiltani törvényekkel az uralkodók. Ide sorolnám azt az érzést is, hogy meg akarod mutatni azoknak, akik régen bántottak, hogy fordult a kocka. Ezzel én is szembesülök sajnos. Azonban, mint amikor az egyik ősember bosszúból megölte a másik ősembert, mert az megölte az egyik törzsbelijét, úgy az sem segít, ha lekörözöd a volt osztálytársaidat. Én is így érzek, bár más okokból, és szerintem fiatalabb is vagyok nálad, bár nem tudom hány éves vagy. Az is érdekelne esetleg, hogy van-e barátod/barátnőd, vagy férjed/feleséged, van-e munkád meg ilyenek? Mert én úgy gondolom, hogy egy ideig egészséges ez a versenyszellem, ez hajt, hogy minél jobb legyél. De ha ennek egyetlen célja, hogy néhány régi sérelmet meggyógyíts vele (nem fogsz tudni), akkor az, és semmilyen úton-módon nem egészséges. Persze dumálni könnyű róla, nem is teljesen értem miért írom ezt ide, mert segíteni valószínűleg nem fogok tudni. Meglepne legalábbis, mert akkor magamnak is tudnék.
Tanácsként talán annyit mondhatok, hogy azok, akik bántottak, valószínűleg nem is foglalkoznak veled. A saját életükkel vannak elfoglalva. Így kell neked is tenni. Ha a boldogságod akarod elérni, akkor az legyen a célod, a sérelmeket pedig nem felejteni kell, hanem megérteni. Azért közösítettek ki, mert a gyerekek gonoszak, nincs bennük empátia, sok a hormon és a nyomás a többiek felől. Biztos vagyok benne, hogy akik régen bántottak, azok is küzdenek valamivel a fejükben.
Ha akarod, beszélgethetünk még erről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!