Elérzékenyültem?

Nem feltétlenül a kórházas tapasztalataid, ill. az egészségi helyzeted miatt vagy érzékeny. Egészen pontosan nem közvetlenül ezek miatt, de ezek kihatnak a pszichédre, tehát most olyan állapotban vagy, amikor sokkal fogékonyabb vagy más emberek szenvedéseire, de ez nem örök, csak egy periódus.

A gyerekkoromban én is sokat voltam kórházban, nagyon utáltam. Tinédzser koromban sok mindent meg bírtam nézni, bár őszintén megmondom, hogy kivégzést vagy lefejezést akkor sem láttam (szerintem sokkolt volna), de beteg kisgyerek, kutya-macska nem okozott traumat. Talán azért mert ennyi idős korban kevés ember érzékeny az ilyesmire, sőt talán nagyobb a kíváncsiság, mint a félelem vagy az empátia.

Szvsz a beleérző képesség (empátia) csak huszonéves korban teljesedik ki, előtte inkább csak felszínes és részleges.

Huszonév elején én annyira hipererzekeny lettem az ilyen dolgokra (beteg kisgyerek-kutya-macska-mások szenvedései), hogy egyszerűen nem bírtam nézni, persze a kíváncsiság hajtott, es csak azert is néztem. Iszonyatosan rosszul éreztem magam minden egyes ilyen hírtől, videótól, történettől, szabályosan szorongtam. Sajnos nem csak közben, hanem utána is ezen kattogott az agyam, mígnem sikerült egy generalizált szorongást összeszednem (na nem azt mondom, hogy ezek okozták, hanem ahogy romlott a mentális állapotom, úgy jött elő ez fokozatosan.) Emiatt pár évig abszolút tiltólistára került minden olyan dolog, ami negatív érzelmet váltott ki belőlem.

Amióta lelkileg jobban vagyok, azóta újra bírom nézni azokat a dolgokat, amik regebben rossz erzest keltettek, es ugy erzem, hogy a helyen tudom kezelni ezeket. Amikor picit gyengebb az ember lelkileg, akkor pedig hajlamosabb atelni masok szenvedeseit.

Szoval szerintem a pacemakeredhez maximum kozvetve van koze ennek, inkabb az, hogy most lelkileg egy nehezebb idoszakban vagy.

Bocsi, hosszu lett, de hatha segit.

28