Miért féltik azok az emberek az életüket, akiknek semmilyen felelősségük nincs? (család, gyerekek például)

Mondjuk azért féltjük, mert nekünk van is életünk...

(természetesen nem gondolom úgy, hogy a gyerekeseknek nincs, csak próbáltam valami hasonlóan provokatívat írni, mint amit kérdező).

Egyébként a családosok is kapják az ívet, szegény Erőss Zsoltot azért gyalázták a halála után, hogy "hogy lehet egy apuka ilyen felelőtlen sport híve..."

Már miért ne féltenék? Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy aki csak élvezni akarja az életet amit kapott, az nem érdemli meg, csak mert nem vállal be olyasmit ami őt korlátozza.

Nem kell se család, se gyerek ahhoz, hogy valaki élvezze az életet és ne akarjon meghalni. Én pl szingliként is szerettem az életemet, elvoltam a saját kis világomban a saját kis dolgaimmal, és nagyon jól éreztem magam, boldog voltam akkor is.

Mióta a férjemmel együtt vagyok, ez az életérzés csak tovább fokozódott, imádom, élvezem az életet.

Gyerek speciel nincs, nem is akarunk. Ettől függetlenül van miért élnünk. Együtt is, és egymástól függetlenül is.

Aki saját magában nem találja meg a boldogságot, az hiába kapar kétségbeesetten, hiába akar másba kapaszkodni, soha nem lesz boldog akkor sem, ha nem lesz egyedül.

A boldogságot elsősorban önmagunkban kell megtalálni. Nem szabad, hogy mások lététől tedd függővé a saját boldogságodat.

Nem csak az érdemes az életre akinek kötöttségei, felelőssége van. Ha már a világon van az ember (amit nem kért, csak megkapott), akkor azt lehet élvezni, és lehet örülni neki anélkül is, hogy bármivel amire nem vágyik, leterhelje, lekösse magát. 33,N