Mitől, hogyan kezd el egy gyerek hazudni, csalni, rágalmazni?
Ehhez elég okosnak kell lennie, buta gyerek nem tud manipulálni talán.
De olyan 10 éves kor fölött már biztos, hogy fölméri, hogy a saját hazugsága, csalása, rágalmazása másokra is hatással van. Hiszen a testvért megbüntetik, őt meg nem.
Mennyire hibás a szülő ilyenkor, és mit tehet? Hogyan lehet a szülőnek szólni, ha ilyet lát valaki? Vagy nem szabad beleszólni.
Pl. ha egy 10 éves gyerek elemeli a szülő pénzét, és ráfogja a testvérére. Vagy anyagi előnyök nélkül is olyan dolgokat mond a testvérére, amit az nem csinált. Vagy olyan dolgokat mond ismerősökre, hogy a testvér miatt mellőzik.
Véletlenül is, rákérdezéssel is kiderül néha, hogy hazudott, becsapja szülőket, rágalmazza a testvért. Ki tudja, lehet, hogy másokat is, de esetleg nem derül ki, mert a szülők, ismerősök nem látják, hogy mi volt akkor, amiről beszél.
Na most ez talán előfordulhat bármelyik családban, amíg gyerekek. De mi van, ha ki sem növi? És felnőtten is folytatja. Egyre kevésbé derülhet ki, mert már nem is látják, hallják a szülők, vagy mások hogy valójában mi történt akkor, amiről egészen mást mond. És felnőtten már fel kell fogja, hogy mit csinál.
Vagy az ilyen dolgok normálisak. Viszont akkor, ahol ilyen nincs, ott mi történik máshogy?
válasza:Teljes mértékben nevelés kérdése. A szülők szeretnek abban a hitben élni, hogy ugyanúgy nevelték minden gyerekük. Ez egyrészt lehetetlen, másrészt elég buta önámítás.
A testvérem volt az első a családban. Neki mindent megadtak. Nem tanult jól, rossz gyerek volt és alig kapott ki.
Én voltam a második. Jobbak voltak a képességeim, jobban tanultam, jobban viselkedtem. Aztán alsóban 5-ös helyett 3-ast kaptam egy dolgozatra, mert elfelejtettem rá tanulni. Hazamentem és úgy ellettem hordva, hogy csak na. Egy 3-asért. Aztán egész délután a könyv felett kellett ülnöm és gyerekként ez az egész helyzet óriási stressz volt. Tanulni persze nem tudtam. Na, így szoktatott rá drága édesanyám arra, hogy inkább puskázzak és még egyetemen is így vagyok. Gratula neki, hogy elrontotta a lehetőségem!
Én már öreg vagyok. Én is úgy gondoltam régen, hogy a nevelés meghatározó. de szép lassan rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem így van.
Engem a négyesért fölpofoztak, mert a tanulás a kötelességem, és nem teljesítettem. De semmi bajom nem lett tőle; ha véletlenül négyest kaptam, rögtön csináltam szorgalmi feladatokat, hogy kapjak ötöst is, és a többi ötössel együtt vallottam be a négyest. Szerencsém volt a tanárokkal, hogy hagyták. Szerencsém volt, hogy a szüleim nem kérdeztek minden nap rá, hogy mit kaptam.
Egyetemen sem puskáztam, bár megpróbáltam, de az egész halom papírt levertem izgalmamban, amiből a kihúzott tételt akartam kicsúsztatni. Szerencse, hogy a tanár csak kiröhögött.
Van, akinek nem való a hazugság, a csalás. Lehet, hogy mert buta, nem elég okos hozzá.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy az okos emberek jól tudnak hazudni. Nem tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!