Ma miért nézik le a szingli nők azokat a nőket, akik nagy családot vállalnak, sok gyerekkel, férjjel?

A te érvelési hibád: szalmabáb.

Nem, nem nézik le "a szinglik" "a nagycsaládot vállalókat".

Èn ennek csak az ellenkezőjével talàlkoztam... Ismerek olyanokat akik férjhez mentek, szültek 2-5 gyereket és ezt érzik az élet értelmének, semmi màssal nem foglalkoznak. Azokat pedig akik karriert építenek inkàbb a férjük/ pàrjuk mellett lenézik. Azt is aki csak egy gyereket vàllalt.

Èn is férjnél vagyok, nekünk így jó kettesben, éljük az életünket, dolgozunk, szórakozunk, a hobbijainkkal foglalkozunk, kutyàt nevelünk, mégis az ilyen sajnàlkozik amiért szerinte nincs értelme az életemnek. Holott csak gyereket nem vàllalunk, mert nem vàgyunk rà. Semmi màsról nincs szó.

Vannak szingli baràtnőim 32-33 évesek. Se pasi, se gyerek, dolgoznak, bulizni jàrnak, nekik ez így jó, nincs vele semmi gond. Nekik sincs bajuk azzal, hogy ha valaki meghàzasodik, gyereke lesz.

Aki ennyire a màsik magànéletével van elfoglalva, annak a sajàtjàval van valójàban gondja és rosszindulattal éli ki a frusztràcióit.

4

Ahogyan rengeteg olyat is lehet látni, hogy anyuka semmit nem tud felmutatni az életben, és nagy arccal veri a tamtamot, hogy aki nem szül egy csomót, az nem ember, nem tudja, mi az élet, önző és blabla ...

Magam négy gyerekes anya vagyok, még mielőtt ...

Szóval, nem, nem nézik le a szinglik nagycsaládosokoat ab ovo. Te vagy frusztrált valamiért.

6

És most bemutattad ékes példáját annak, amire rákérdeztél a kérdésedben.

Kérdező, gondolom valami agyament feminista fórumon olvastál ilyesmit, nos, ott valóban vannak.

Hogy miért?

Ezek ilyen frusztrált, idegbajos nők, akik 1 darab pasast nem tudtak megtartani a borzalmas személyiségük miatt, egoizmusuk a fellegekben, így mindenki más, csak hülye lehet, akik nem úgy élnek, mint ők.

Làtszik az írâsodból, hogy ítélkezel, szóval vicces, hogy te teszel fel arról kérdést, hogy ki miért ítélkezik.

A kérdésedre vàlaszolva 32 éves vagyok, a kutyàm pedig 12. Még régebben, 20 évesen kaptam ajàndékba a szüleimtől. Mindig imàdtam a kutyàkat, aranyosak, hàlàsak, szerethetőek. nevelni pedig kell, hogy tudjon viselkedni, ne húzzon el ( 40 kilós viszonylag nagy kutyàról van szó) vagy ha vendég jön ne egye meg... Ilyenek. Jólneveltebb mint a mai gyerekek nagy része aki addig hisztizik amíg bírja tüdővel ha nem kap meg valamit.

Eszembe sem jutott 20 évesen gyereket vàllalni és később sem. A kutya az kutya, a gyerek meg egész màs. Azért van kutyàm mert mindig vàgytam rà. Gyerekre meg nem.

Szerinted ki kellene dobnom a kutyàt mert idő közben férjhez mentem vagy mi? Amúgy első làtàsra megszerették egymàst anno. Sosem lennék olyan szívtelen, hogy megszabaduljak tőle . Nincs is rà okom. Csalàdtag! Egyébként se, azért meg plàne nem mert tàrsadalmi elvàràs szülni. Èn nem úgy élem az életem ahogy màsoknak szimpatikus.. A kutyàkat szeretem. A gyerekek közömbösek, avagy épp az agyamra mennek. Ez a neveltetésüktől függ, hogy a szüleik mit tanítanak nekik, mennyit foglalkoznak velük, hogy hogyan viselkednek.