Miért féltik azok az emberek az életüket, akiknek semmilyen felelősségük nincs? (család, gyerekek például)

Mert normál esetben az életösztön minden embernél és állatnál is működik, függetlenül attól, hogy van e családja.

A természetben is rengeteg magányos allatfaj él, mégsem jut eszükbe: "Nincs család, gyerek stb, nem futok el a ragadozók elől! Minek?... Nincs felelősségem..."

Ez azért elég abszurd kérdés szerintem, de remélem tudtam segíteni.

hát elég felszínesen éled az életed, ha ez így merült fel...Gondold át mélyebben... Egy életem egy halálom! - saját életem iránt van a legnagyobb felelősségem! hogy ne tékozoljam el, hogy jóra fordítsam, hogy minél mélyebbre jussak a megismerésben és a kifejezésben/alkotásban, munkában - ezeknek része az,

hogy felelősségteljesen gondolkodom, beszélek, cselekszem, hogy felelős vagyok a természetért, az élőlényekért, az állatokért és emberekért, más emberekért, mindegyikért,

ennek része hogy felelős vagyok a családtagjaimért, gyerekeimért. Érthető?

Persze, dögöljön meg mindenki, akinek nincs gyereke.

Ó, de megnézném akkor az élősködő anyucik arcát, amikor rádöbbennek (bár annyi tyúkésszel, amennyi van nekik, ki tudja...), hogy nem lesz, aki eltartsa őket a továbbiakban...

Én például már önmagában lélegezni szeretek.

De sohasem volt igazán boldog párkapcsolatom (egy nárcisztikus mellett kínoztam magam majdnem 1 évig), sohasem volt olyan munkám, amit szerettem, nem jutottam el Svájcba, Finnországba, Németországba és Skóciába...

Ezeket szeretném megélni.