Más is érzi óriási tehernek és csapdának az életét? Van köztetek olyan, aki ugyanezt érzi?

Tehernek érzem, főleg a felnőtt életet.

A csapda alatt mit értesz?

Én inkább reménytelennek érzem az életemet. Eddig nem sikerült és szerintem eztán se fog.

Én képzem magam (suli és autodidakta is) munka mellett, angolozom is (utazás közben). Az előző végzettségeimmel 5 hónap után feladtam ugyan a munkakeresést, miután csak 4 helyre hívtak be és volt egy hónapnyi időszak, amikor nem is volt hova beadnom. Pedig az egész országban kerestem és az állásinterjúkra készültem is.

Jelenleg munkából és tanulásból áll az életem.

Sportolok.

Igyekszem figyelni az egészségemre.

Az idegbajra mgnézium+B6 készítményt szedek, citromfűteát iszom.

Igyekszem kihúzni magam.

Már nem bírok mosolyogni, mégis igyekszem kedves lenni a környezetemben levőkkel, figyelni rájuk, meghallgatni őket..

Igyekszem a jó tulajdonságaimat erősíteni, figyelni a környezetem reakcióit, tanulni az emberről, mint olyanról. Igyekszem megérteni a folyamatokat, ok-okozati összefüggéseket, megkeresni és javítani magamban a hibát.

Igyekszem minél jobban ellátni a háztartást és néha főzni magamra, ha már hobbim. Igyekszem egészségesebben étkezni és megszerettetni magammal a zöldségeket-gyümölcsöket.

Ma is edzés és tanulás lesz a program, esetleg kis álláskeresés.

Igyekszem nem teljesen begubózni, társas találkozókra olykor-olykor még programötletem is van, nemrég pl biliárdozást szerveztem. Bár kevés életem van, de igyekszem akkor mindent beleadni.

Tele vagyok célokkal.

Mégis: egy borzalmas munkahelyre vagyok ragadva, álló nap rossz kedvem van miatta, szomorú vagyok, a stressztől mindenféle tünet előjön.

Magányos vagyok, párkapcsolat nincs és kilátás se.

Remény semmi, célok vannak, de remény semmi.

Tudom, csak pcsogok, de nem teszek magamért.

Mit tegyek még? :(

Már csak tehernek és csapdának érzem, óriásinak nem.

"Tegyél ellene": és ha nem egészségesen született az illető, akkor mit tehet?

Én inkább csapdának érzem, de nem csak a saját életemet, hanem az EGÉSZ életet, mert az.

Egy játék, aminek mindig ugyanaz lesz a vége, a halál.

Hogy teszek ellene? Miért teszek egyáltalán ellene?

Mert nem akarom ezt érezni. Komolyan öngyilkossági gondolataim voltak - és csak remélni bírom, hogy elmúlnak mert volt egy időszak, amikor kívántam a halált, mégis ha megtenném azzal emberek sorát tenném tönkre, szó szerint tönkre.

Szóval ha nem akarsz tenni ellene, ne olvass tovább.

Úgy teszek ellene, hogy elutazom. Ez kicsit el is tereli a ondolataimat, másrészt rehabilitál, mert addig is nem kell "ezzel" (a Pesti) életemmel foglalkoznom és kiszakadhatok. Az utazás remek ellenszer. Magadra vagy utalva, megtanulsz újra magadban bízni, kicsit fel is nézel magadra utána h igen, meg tudod csinálni, új helyekkel, emberekkel ismerkedsz meg. Felfedezed bennük a jót és a rosszat újra meg újra.

Ha tenni akarsz ez ellen az érzés ellen, amit érzel, akkor el kell kezdened azt az utat követned, amit mindig is akartál.