Miért érzem azt, hogy az autóvezetés egy olyan óriási felelősség, amit nem bírok felvállalni?

én is félek. Nincs is jogsim, és nem is kell.

Bár érdekes, mert kerékpárral meg m,egyek a kamionok között is, és elég gyorsan tekerek. Ott nem félek, pedig az sokkal veszélyesebb..Egyszer elkezdtem vezetni tanulni, nem is volt már sok hátra, de egy munkahely miatt odalett...én nem sajnálom annyira, mint pl. a párom, anyukám, vagy más rokon.

még akkor is félek, ha ülök a kocsiban, és pl a párom kamion előz. Meg tudnék halni olyankor...én tuti nem tudnék megelőzni még egy lovasszereket sem.

N/32

Ugyanez van velem is, pedig rengeteg órát vettem. Mindig azt éreztem, hogy ez elfog múlni, majd javulok, de rohadtul nem, így hagytam.

Mondjuk olyan dolgok még kizökkenthetnek, minthogy nem megfelelő oktatót vagy kocsit kapsz. Én mindkettőből hulladékot kaptam, előbbi egy tróger volt, a kocsi meg rohadt nagy, de valamiért nem váltottam. Nem éreztem azt, hogy ez mostanában menne nekem. Én is bringával vagy városok között busszal megyek és sokkal jobban érzem magam.

Az agyadnak nem fejlődött ki,vagy genetikailag nem adatott meg az a része,ami egyszerre több,hirtelen fellépő adatbeáramlást cselekvési reakcióra alakít át abban az adott pillanatban.A nők nagy része is ilyen,ezért pánikolnak,és ezért pánikolsz be te is,mert "sok" a feldolgozandó adat egyszerre.

Városi vezetésnél főleg egyszerre rengeteg,minden pillanatban más behatásra kell reagálni.

Lámpa,jobbkezes utca,több sáv,gyalogos hegyek,biciklis,motoros,villamos,visszapillantóban látottak,busz elöl kiugrók,beelőzők,rengeteg autó,stb.stb....

Egyébként szerintem kicsit kuplungos vagy,már csak azért is,mert 30 évesen nem írod ki rendesen a "szóval" szót,meg a pánikszerűen-t sem,illetve fiúnak tartod magad.

(Bocsánat! :)))