Miert van ez az óriási gyulolet, utálat es ítélkezés az emberek között?

Nekem azt tanítottak a szüleim hogy sose feküdtek le haraggal, egy új nap, egy új kezdet.

Ezert a mai napig ehhez tartom magam.

Nem vagyok haragtarto, igyekszem megtalálni mindenkivel a közös hangot es leginkább a jot keresni a másikban.

Meg ha ellenem követnek el barmit is meg akkor sem tudok haragudni.

Nyilvan akkor abban az adott pillanatban igen, de hamar elmúlik es tiszta lapot nyújtok.

Vannak olyan emberek akik egyszerűen az ellentéteim, nem tudunk meglenni egymás mellett. Ilyenkor felajánlom hogy hagyjuk beken egymast, ne keressük egymas társaságát jopofizasbol, aztan meg megy a kibeszélés egymas háta mögött meg ilyenek. Megbeszéljük hogy nincsen harag, de egyszeruen mi nem találunk közös hangot es mindenki megy másfele.

Szoktam veszekedni, bar eleg ritkan mert sokaig tűrők, es inkabb megbeszélés a félreértéseket, de van aki annyira fennhordja az orrát hogy meg ezt is sértésnek veszi. Elmondom a velenyenyem, a bajom oszinten, van hogy ez a masik félnek nem tetszik es meg haragszik, megsértődik. Az En haragom kb 10 perc mulva elmúlik, o viszont jatszmakba kezd, (nem szolok hozzad, bosszút állok, ha kérdezel vagy szólsz meg sem hallom kibeszellek, hazugságokat híresztelés stb.)

Ez szamomra annyira idegtépő tud lenni, es hihetetlenül gyerekes viselkedésnek tartom.

En ha haragszom is megtudok maradni ‘embernek’ akkor mas Miert nem?

En tudok tiszta lapot nyújtani barmit is kovetett el, akkor a masik Miert nem?

Az emberek egyszeruen mar taszitanak, Nyilvan En sem vagyok tokeletes de nem szeretem amikor valaki hulye játékokban kezd. Es valljuk be az emberek többsége ezt teszi, mert túlságosan fenn hordja az orrát ahhoz hogy beismerje hogy hibázott.

Ha tehetem az emberek társaságát, az emberi érzelmeket, mert ott szúrják egymast hátba ahhol csak tudják, eldöntöttem hogy nincs szuksegem ilyen emberekre. Viszont nahyon szeretek segiteni másokon (empátia tultenges) ezert jarok emberek, de leginkább gyerekek koze. De minden érzelmet “otthon” hagyok kivéve az empátiát.

Inkabb vagyok egyedul, mint emberek társaságában.

Idegesit es egyben elszomorít az emberek közti gyulolet. Egyszeruen nem tudom elfogadni.