Normális, ha folyamatosan változik az érdeklődésem?
Van, hogy nagyon érdekel a szakom, van hogy egyáltalán nem, nagyon sok egymástól eltérő dolog kezd érdekelni egyik napról a másikra. Általában sose mondok semmiről se rossz véleményt, mert tudom, hogy egy hét múlva úgy is megváltozna. Úgy érzem, hogy még nagyon nem találtam meg magam, és az, hogy ezen gondolkodom, hogy vajon ki lehetek egy csomó időt elvesz. Nem nagyon kerülök olyan helyzetekbe, hogy megtudnám ismerni magam, így meg csak agyalok rajta.
Ilyen helyzetben mit tudok tenni?
19/L
válasza: válasza:Tizenévesen jóval érzékenyebb vagy önmagadra és a külvilágra, hiszen most gyűjtöd azokat az értékeket / tapasztalatokat, amiből tudat alatt a végleges, "felnőtt" személyiséged építed. Valamint ebben a kib..szottul "túlterhelt" világban, ahol rengeteg feleleges információval és "történéssel" bombázzák az embereket, teljesen érthető, ha valaki azt sem tudja, hol áll a feje.
Szóval teljesen rendben van, emiatt nem kell aggódni.
válasza:Normális. Tanulj, érdeklődj. Előbb utóbb megtalálod az utat. Ismerek olyat, aki 35 évesen se tudja, hogy mit akar. Én tudom hogy mit akarok, bár a sors kiszámíthatatlan. Haladok egy cél felé, de nem biztos, hogy eljutok odáig, de nem az elhatározottság miatt, hanem lehet, hogy más tetszit meg útközben.
Azt mondom, hogy kezdj el egy úton, de fél szemmel tartsd mindig nyitva a szemed, maradj mindig érdeklődő.
Ha már megtaláltad az utad, akkor is csinálhatsz ezt-azt szabadidődben, ami érdekel. Festhetsz, anyagozhatsz, vagy fodrászkodhatsz, írhatsz blogokat arról, ami érdekel. Ha elég nagy az érdeklődés, még egy kis plusz bevételt is szerezhetsz innen-onnan.
válasza:Engem is rengeteg különböző dolog érdekel még 27 évesen is, de egy fő csapásirány már megvan úgy 15 éves korom óta. Szerintem az ilyesmi a jó, de csak akkor, ha a saját szakodban azért folyamatosan tudsz haladni. Ha nem tud lekötni eléggé, de amúgy nehéz szak, akkor csúszás lehet belőle egyetemen/főiskolán. Most, így 19 évesen akár még válthatsz is, de találd ki gyorsan, hogy mi lesz az az egy, amit elsőre végig szeretnél csinálni! Ehhez nem árt ha átgondolod a céljaidat, hogy van-e esetleg valami hivatástudatod vagy ilyesmi. Esetleg valami értelmesebb személyiségtesztet kitölthetsz.
Mire gondolok hivatástudat alatt?
Pl. arra, ha mondjuk reálvonalon mozogsz, akkor
pl. egy gyógyszerész inkább embereken segít, míg a vegyész kreatív lehet.
A mérnök alkothat, azzal teszi jobbá a világot, a fizikus és a matematikus kutat, igyekszik megérteni a világot.
Az orvos embereken segít gyógyítással, a biológus pedig ennek a tudományos hátterét alapozza meg, szintén a megértésen dolgozik.
A hálózati mérnök kreatív lehet bizonyos helyeken ugyan, de pl. egy programozó (szoftverfejlesztő) sokkal inkább mondhatja el, hogy alkot valamit.
A matematikus problémákat old meg, a filozófus megalapozza a fogalmakat, hogy pontosan gondolkozhassunk a dolgokról
Kevésbé reál vagy humán téren geológusként vagy történészként kutathatsz dolgokat, ami lehet számodra érdekes, vagy lehetsz tanár, ami viszont hivatástudatot igényel és a gyerekek/fiatalok szeretetét. Ugyanakkor egyik dolog sem lesz extrém kreatív dolog.
Lehetsz költő vagy irodalomtanár. Előbbiben kreativitást élhetsz ki, utóbbiban tudást adhatsz át. De egyik sem ad új tudományos értelemben vett tudást a világnak.
És folytathatnám
Összefoglalva tehát olyan szempontokat kell mérlegelned, hogy:
- kreativitást szeretnél-e kiélni
- hivatástudatot szeretnél-e átélni (segítőként vagy tanítóként)
- tárgyi jellegű dolgokat szeretnél-e alkotni
- eszmei jellegű dolgokat szeretnél-e alkotni
Persze lehet több szakot is elvégezni, de kérdés, hogy mit kezdesz majd velük. Csak azért mert érdekel, nem biztos, hogy érdemes elvégezni. Lehet, hogy elég utánaolvasni magadtól. Attól függ, hogy mennyire szeretnél majd benne dolgozni. Ugyanis végső soron a munkára készülsz fel.
1.: Egy átlagos beszélgetésem. :D
Sokszor volt már, hogy elhatároztam, hogy mit akarok, mit szeretnék, mert úgy sokkal magabiztosabbnak érzem magam. Így meg olyan céltalan minden, mert lehet, hogy most úgy érzem, hogy megtaláltam az utam, de tudom, hogy ez elfog múlni és olyankor mindig olyan érzés, mintha kicsúszna a lábam alól a talaj, és megint ott tartok, hogy fogalmam sincs, hogy mit akarok, csak úgy vagyok a semminek.
A korombeliek sokkal magabiztosabbnak tűnnek, valamilyen szinten már kialakult a személyiségük, nem változnak ilyen váratlanul, meg nagy részt legalább körül tudják írni, hogy mit szeretnének. Én meg váratlan dolgokkal állok elő és mikor az emberek meglepődnek a döntéseimen, akkor rájövök arra, hogy nem is az vagyok, akinek én gondolom magam, és rossz érzés szokott lenni.
válasza:Megfontolva töltsd ki ( ha bizonytalan vagy 2-3X)
Ha megtudod melyik személyiség típushoz tartozol picit könnyebb lesz elindulni ezen.
Én alkotóként a mai napig pattogok a művészeti ágak közt s mindegyikben alkotok hangulattól függően, megrendeléseket is az alapján fogadom el sorba, amihez elfog a vágy. (ezt fel is tűntetem vevőimnek, hogy ihlet/kedv alapján vállalok s csak akkor adjanak "munkát", ha jóval előbb leadják az elképzelést vagy tudnak várni - amikor nekiállok egy munkámnak azt mindig feltűntetem s az érintett vevő felé is jelzem)
Nem tudom milyen témakörökben jojózol, de mint olvashatod:
Nem vagy egyedül ezzel.
Vannak olyan emberek, akik pedig megrekednek s nem is keresik önmagukat, de vannak kik 50 felett jönnek rá csak ez sok esetben későn van.
Néha tölts el magaddal egy pár gondolkodós kikapcsolódást pl esti nyugis biciklizés, esetleg faltenisz.
Mozogsz s az agyad is kattoghat, kérdőjelezz meg sok mindent önmagaddal kapcsolatban s keresd a választ.
Ne arra gondolj, hogy "mások"-nál mi van...hanem: Veled mi a helyzet.
Nem kell a "normáknak megfelelni s mindig sorban állni", rugaszkodj el s legyél önmagad, aki nem sorba állni szeretne, hanem önmagával szemben fellép s idővel elmondhatod magadról: Ez vagyok én.
válasza:Teljesen normális. Én 21-23 évesen voltam egy ilyen „lelki viharban”, amikor ugyanígy folyamatosan változott az érdeklődési köröm.
Én maradtam annál a szaknál, amit választottam, mivel pont akkor kezdtem új egyetemet, korábban meg otthagytam egy olyat, aminél nagyon nem jöttek be a számításaim.
Nem tudom, hogy mit javasoljak. Én nem mondom azt, hogy megutáltam a képzést, de nagyon nehezen megy, mert semmi motivációm nincs hozzá. Jelenleg úgy néz ki, hogy másfél év csúszással köv félévben befejezem, diplomával.
Ugye mivel nekem ez egy 2-3 éves folyamat volt, így nem tudom azt mondani, hogy bizonytalan időre hagyd ott, csinálj mást-mindenfélét, mert úgyis változol, gyorsan. Szóval inkább próbálj suli mellett új dolgokat kipróbálni, új hobbikat, ismerj meg új embereket, olvass híreket, cikkeket, utazz(akár egy munkáért). Szóval bővítsd a tudásodat, tapasztalataidat, és idővel kialakul, hogy mi is vagy te, miben lennél jó, mi érdekel igazán 🙂
Szia!
Sztem nagyon jó, hogy megkérdezted!
Én úgy gondolom, hogy egy fontos apróságot írtál, úgy értem, apróságnak hat elsőre, de szerintem itt a lényeg:
"A korombeliek sokkal magabiztosabbnak tűnnek.."
Szóval: TŰNNEK..!
Még talán igazán annak is érzik magukat.
(Na most lellene összeszednem azt a sok ugyanilyen(!) kételyt, dilemmát, agyalást, amit én is véghezvittem ugyanezek miatt. Legfőképpen amiatt, amit te is írtál, hogy: "ki is vagyok én?" És főleg miért? Mi dolgom a világban?
Most nem tudom összeszedni, mert túl rég voltam 19 éves, de bíztatni szeretnélek..MEGÉRI ilyesmivel foglalkozni! Nagyon is megéri, csak nem rögtön érzi az ember.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!