Nem érdekel semmi, nem tudok odafigyelni semmire, úgy érzem folyamatosan butulok el, ezt a kérdést sem tudom normálisan megfogalmazni?
válasza:
válasza: válasza:A fősulin én is éreztem így ahogy leírtad. Nem tudott érdekelni az hogy azért tanuljak hogy aztán alkalmazott legyek. Szerencsére a nyugdíjas szüleimnek volt egy gazdaságuk, így megtehettem hogy ne legyen idegen helyen állásom. Ez a "társadalomból való kivonulás" segített, az már meghozta az életkedvem hogy kizárólag a saját életemmel foglalkozhatok és nem szól bele az életembe senki.
Azt tapasztaltam hogy a depresszió legfőbb okozója az ha valaki nem a saját maga ura lehet hanem mások szólnak bele életébe. Máshogy fogalmazva, a megfelelési kényszer. Ekkor sem maga ura az ember. Jó példa rá a japánok, sok is náluk a depressziós, sőt az öngyilkos is.
válasza: válasza:Nem bemagyarázni kell magadnak az értelmet. Hanem értelmet adni a dolgoknak. Általában a magány miatt értéktelenődnek el a dolgok. Minek legyen az ember diplomás, vezetői beosztással, ha azt a pénzt amit megkeres nem tudja mire felhasználni. Vagy egy kutató, aki nem tudja megosztani a szellemi értékeit stb... Oké, megveszi magának az új kocsit a főnök, meg egy szép lakást, mivel azt hiszi ez vezet a boldogsághoz, és egy idejig tényleg az, de utána ugyanúgy veszt a szellemi értékéből, megszokottá válik. Rájön, hogy tulajdonképpen fele ennyiből megélne, nincs kihasználva az autó se, lassan semminek se lesz értelme, még ha a saját javát szolgálja. Viszont, ha az életébe csöppen vki, akit fontosnak tart, akkor új értelmet kapnak a dolgok. Legyen ez egy lelki társ, barát/barátnő, jó barát, sorstárs akár háziállat.
A tárgyak, fogalmak értelmetlenek élő szervezet nélkül. A teljesen materalista emberek is ettől függenek, gondolok itt akik villognak bizonyos tárgyakkal pl. BMW-s, Gucci-s pózerek. Ha mi nem lennénk a környezetükben, mindjárt nem érnének semmit, se a tárgyuk, se a hírnevük.
Vagy kicsit másképp: beüt a Fallout mindenki b*szhatja az okleveleit, a 2-es érettségi bizonyítványát, az iPhone-ját. Viszont ebben az esetben is újraértelmeződnek a dolgok (közösség miatt) mint pl. a hullámcsat, vagy a kupak.
Remélem levehető, hogy mire akartam kilyukadni, nekem is problémáim vannak a gondolataim megfogalmazásával/kifejezésével.
válasza:Mivel töltöd ki az idődet? Teszel valamiért, amit akarnál, amire vágytál gyerekként, ami érdekelne? Teszel azért, hogy időd legyen rá?
“Egyszer úgyis mindennek vége lesz” micsda ökörség. Nem eszed meg a szendvicsedet, mert a végén elfogy az egész és az milyen borzasztó? Mi ez a marhaság, hogy valami messzi-messzi rosszra redukálsz le valamit? Ha a nagyszüled így gondolkodnak, vajon tt lennél ma? Akkor az is értelmetlen volt, szívesebben meg se születnél?
Hagyd abba a panaszkodást és tegyél is valamit azért, amit akarsz/az ellen, ami bosszant.
A kajával nem így vagyok, mostanában inkább csak azért eszem hogy éljek, ha nem szednék vitaminokat pluszban hogy valami étvágyam azért legyen, rossz lenne akar mire is ránézni. Ez megy már évek óta, nem tudom élvezni az ételt úgy mint régen.
Én is egy ösztöni visekedés eredménye vagyok, nincs értelme annak a kérdésnek hogy mit választottam volna, csak azt tudom hogy ezt nem én akartam. Ha biztosan nincs semmi a halál után, amit persze nem tudhat senki, akkor igen, jobb lett volna ha meg sem születek. De addig is marad a szenvedés, ami nem a mindennapi nehézségekből adódik, hanem ebből a bizonytalanságból, amin nem változtathat senki és semmi, mert nem tudjuk a választ.
Tavaly decemberben kitűztem magam elé egy célt, amiért hónapokig dolgoztam, tettem érte, és sikerült is véghezvinnem. Amikor nekiindultam sem tudtam hogy miért csinálom, de nem is érdekelt közben, abban reménykedtem hogy majd később megértem. És most itt vagyok, vége, nem változott semmi. Mit csináljak, veregessem meg a vállamat meg dicsekedjek vele? Nem ezért csináltam.
Egyedül érzem magam, csak a vak nem veszi észre rajtam hogy mennyire nem érzem jól magam. Most van még egy célom, amihez viszont már nem elég az én elszántságom, ha nem sikerül akkor minden marad a régiben, a megszokott módon és várok tovább a csodára. Nem tudom hogy jutottam ide, de régen teljesen más voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!