Más is érez hozzám hasonlóan?

Utóbbi hónapokban mertem bevallani magamnak, hogy mennyire unalmas és eseménytelen az életem.

Soha nem voltam még fesztiválon, egyetlen napra sem, ugyszintén koncerten sem csak egyszer.

Soha nem x-boxoztam, nem ps-eztem se gyerekként se most. Egyik kultjátékkal sem játszottam még. Házibuliban van, hogy elokerul. Elég égő hogy kezelni sem tudom, de azt se értem miről beszélgetnek. Meg ugy amblokk az informatikához sem értek. Semmit. :(

Szintugy se a sportokhoz se a politikához. Utóbbi még érdekes is lenne csak gyerekként annyi maradt meg a politikából, hogy félrészeg férfirokonok kiabálnak meg elbeszélnek egymás mellett feleslegesen. Mondom jó, akkor a politika nekem nem kell. Aztán közben meg lehet, hogy nem ilyen valójában csak nekem ez maradt meg.

Nem voltam még nővel sem, de normális kapcsolatom sem volt még.

Ide kapcsolódik, egy nagyobb buliban sem voltam még, se valami jó balhéban/kalandban a haverokkal.

Nincsenek barátaim vagy csak én nem merem annak tekinteni őket.

Soha nem tartottam még házibulit. Összesen 3-szor aludtam osztálytársaknál anno gimiben 4 év alatt.

Soha nem volt még meglepetésbulim 21 évem alatt.

Nincs hobbim. Nem sportoltam, csak hetedikes koromban karatéztam egy évig.

Régen is tudtam, de most döbbentem rá, mibe került.ez nekem. Nem egy tehetősek a szüleim. Gyerekként mindig azt mondták: ha valami érdekel, ne foglalkozzak mibe kerül, ha kell, ők a föld alól is előteremtik rá a pénzt, ha vajas kenyéren élnek hetekig akkor is. Nem tudom ez a hozzáállás mennyire használ gyerekeknél. Melyik gyerek szeretne terhet rakni a szüleire? Nálam pont az ellenkezőjét érték el mint amit akartak. Sok mindent nem fogtam fel gyerekként, de láttam, hogy mennyire tépelődnek pl boltban ha valamire számolgatni kellett a pénzt. Nagyon korán úgy döntöttem, hogy részemről az a legnagyobb segítség nekik, ha "nem kerülök semmibe," ha "nincs velem gond."

Rengeteg vágyamat elnyomtam. Arra emlékszem, cserkészkedni nagyon szerettem volna, de nem mondtam. A karate edzéseket is emiatt hagytam abba, mert sokba került.

Nyári táborokat volt osztálytársaim mai napig emlegetik. Én egyikben sem voltam soha.

Egyetemen borzasztóan fájt/fáj szembesülni azzal, hogy velem egy idősek /nálam fiatalabbak hol tartanak és mennyi élményük van. A legrosszabb pedig, hogy egyre többször elgondolkozok, hogy ez akár én is lehetnék. Hogy nem tudom rosszul döntöttem-e gyerekként mikor ezt az "utat" választottam.

Más is van hasonlóan? Lehet egy-két dolgon tudnék is változtatni, de egyszerűen jó 15 évnyi berögződést nem tudok felülírni. (Pl egyetemre kaptam laptopot és ahogy utánanéztem, egész sok játék futna rajta (pedig elvileg nem egy hejjdejó gép) csak valahányszor odakerülök, beugrik, hogy nekem ezt nem szabad, hogy ez nem az én utam.