Van még itt valaki, aki hozzám hasonlóan "későn érő típusnak" számít? A környezetetek hogy kezeli ezt?

Nézzük egyből a rossz oldalát !

Ha úgy táncolnál ahogy mások fütyülnek,és megfelelnél az elvárásoknak,és anya lennél,boldogabb lennél ?

Én gyermekkoromban azt hittem milyen jó felnőttnek lenni,de nem annyira jó !

Élj úgy ahogyan neked JÓ ! Én is így csinálom .

Amíg anyám élt gyereket családot akartam,anyu 4 éve elhunyt,és nem akarok sem gyereket sem családot.

Saját vállalkozást akarok.

40 éves férfi

17 évesen csókolóztam először és 21 évesen vesztettem el a szüzességem nagy nehezen.

Nekem is fiatalabb barátaim vannak. A velem egykorúak nem kedvelnek általában.

Most voltunk esküvőn barátommal és a haveri társaságában az összes huszonéves nő feleség és vagy van gyerekük vagy terhesek.

Mondjuk engem fiatalabbnak is néznek.

Szülők:

Én is kaptam ilyen megjegyzéseket, de nem tudom nálatok hogy volt, engem nem is engedtek önállósodni az elején.

Apám folyamatosan olyan idiótaságokat feltételezett rólam, hogy én nem tudok elkészíteni ezt vagy azt, nem tudom ki az a politikus, akiről beszél. Soha nem volt jó, amit épp csináltam. Anyám meg vagy a homokba dugta a fejét nagyobb problémáknál vagy túlzóan anyáskodó volt.

Nem lehet, hogy nálad is a szülők valamilyen szinten gyermekként kezelnek, kezeltek-de közben beszólogatnak?

Igaza van az előttem szólóknak, plusz, 27 évesen meg eleve fiatal vagy.

egy harmincas

Én is kb. egy tizessel idősebb vagyok nálad, és nagyon érdekesnek találom, amit írsz, mert a te korodban a környezetemben lévő emberek mindegyike hozzád hasonlóan élt – vagyis nekünk nem kellett 18-20 évesekkel barátkozni, mert a saját korosztályunk sem érezte magát „komoly felnőttnek”, oké, dolgoztunk (sokan mellette még tanultak is), de nem ez volt a lényeg, buliztunk, utaztunk, éltünk… Elég kiterjedt a társaságom, de csak elvétve volt köztük, aki iszonyú tudatosan tepert akkor a karrierjéért, és egy sem volt, aki házas lett volna és gyereke lett volna.

Ja, és arról sem tudok, hogy valakit a családja nyösztetett volna ezért – talán azért, mert elég intelligensek ahhoz, hogy tudják, az életnek nem csak egyféle módja van, no meg, hogy nem érdemes rágörcsölni a dolgokra, mert akkor tuti nem jönnek be.

Szóval gondolom, te egy konzervatív környezetben élsz, ahol elvárják, hogy „rendes” életet élj, ami általában azt jelenti, hogy ugyanúgy, ugyanakkor történjenek veled a dolgok, mint a többiekkel. Pedig minden embernek más az „időzítése”, és aki rád akarja erőszakolni a saját életútját, az egyszerűen ostoba. Vagy ő is valaki más nyomására alakította az életét, és fél, mert ha azt látja, más tud másképpen is élni, akkor talán ő is megtehette volna.

Ne foglalkozz velük, élj úgy, ahogy neked jó, és egyébként simán lehet, hogy két év múlva már teljesen másképp fogod csinálni a dolgaidat.

#6

Ne hagyd már hogy mások mondják meg hogy mit csinálj.

Másnak gyereke van..És??Az nem a te dolgod de nem is az apádé.

Amugy szerintem a legjobb kor a gyerekvállalásra a harmincas évek.

Én még később érő vagyok, és mindig is jól kijöttem gyerekekkel, nálam fiatalabbakkal. Huszonévesként sem éreztem magam felnőttnek, nemhogy tizenévesen. Amit itt felsoroltak (fiúval séta, csók, szexualitás, nála alvás), az 26-28 éves koromtól jött el. Később kiderült, hogy autizmusom van. Talán azért se vágytam korábban a fent soroltakra, nem is érzem, hogy lemaradtam volna valamiről. Nekem egyszerűen akkor jött el az ideje.

Család korábban is sejtette, hogy van valami gond, de diagnózist csak későn kaptam. Most 40 éves vagyok. A "nőj fel"-t én is sokat hallottam. Házimunka megy, nehezebb ügyintézésben segíteni kell. Mindezek ellenére régóta vágyok családra. Nálam idősebbekkel (50-60 körül), főleg, ha velük kell dolgozni, nemigen jövök ki. Más a világuk, mint az enyém.