Kívülállónak érzem magam, utálom, hogy most vagyok fiatal. Tudom, hogy ez elég beteges. Érez más is hasonlóan?
A kilencvenes évek végén/kétezres évek elején voltam kisgyerek.
Akkoriban minden érdekesebbnek tűnt, azt kívántam, bár lehetnék idősebb, hogy tinédzserként én is belecsöppenhessek abba a világba, aminek csak a felszínét láthattam.
A rendszerváltás után volt egy időszak (szerintem durván 10-15 év), amelynek elég kísérleti jellege volt minden téren. Bár még tiszta balkán volt az ország, de a fiatalabbak már próbáltak nyugatiasodni.
Ez meglátszott a kapcsolatokban ( az emberek sokkal inkább reflektáltak egymásra), a laza viselkedésben, a bulik és szórakozóhelyek is feelingesebbek voltak, mindenben ott volt az a fura egyediség, ami ezt az időszakot jellemezte. Valahogy jobban pezsgett az élet, a zenei élet is teljesen más volt.
Még úgy is élveztem ezt az időszakot, hogy nyilván még nem nagyon merülhettem el benne, habár még 15-16 éves korom körül az utószelét sikerült elcsípni a jó éveknek, azt szerettem nagyon.
Aztán ahogy elkezdett rohamosan terjedni a facebook, az okostelefonok, majd kiszélesedett a közösségi média palettája, minden elkezdett egy kaptafára épülni. Persze az embereknek (és főleg a fiatal felnőtteknek) mindig van egy olyan késztetése, hogy ne lógjon ki a sorból, de az utóbbi években a legtöbbjüknél jelét sem látom, hogy próbálnának valamiben különbözni. Paradox módon a kommunikációs lehetőségek ellenére mindenki valahol magányos az okostelefonjával a kezében. A halálom, amikor ülök egy társasággal, és elkezdik a kajájukat posztolni instagramra, meg (a világ másik végén élő )barátokkal chatelnek folyamatosan, miközben a hús-vér társaság ott van közvetlenül mellettük. És a "legviccesebb", amikor egy asztalnál mindenki ezt csinálja. Az emberek nem élig meg a való világot, mert a virtuális valóság mindig lefoglalja a RAM-juk egy jelentős részét.
A gyerekeknél is azt látom, hogy tök nagy problémákat okoz ez a jelenség. Rengeteg a túlsúlyos kisgyerek, alig mozognak, sokuknak már 10 évesen ott az okosteló a kézben, és facebookon meg snapcheten kommunikálnak ahelyett, hogy bandáznának.
Az instagram egy teljesen elferdített képet tár a felhasználók felé. Folyamatosan dől a képedbe, hogy mit kellene elérned (azaz mit nem értél még el), hogy kellene kinézni (vagyis milyen sz*rul nézel ki), és hogy mindenki milyen boldog körülötted (te miért nem vagy az?).
A kormány is rátesz erre egy lapáttal, mert az utóbbi 5-10 évben tűzzel-vassal azon vannak, hogy megszüntessenek minden olyan szórakozási/kikapcsolódási alternatívát, ami nem elég jól kontrollálható, túlmutat a skatulyán. Ez amúgy sokszor ráadásul teljesen rosszul sül el (ld. klasszikus drogok helyett hányan használják a designer sz*rokat).
Egyre inkább kívülállónak érzem magam, és ez tök rossz.
25/L
válasza:
válasza: válasza:Teljes mértékben egyetértek veled kedves kérdező. Még annyival kiegészíteném posztodat, hogy a felsőoktatásba való belépés lehetőségét is próbálják egyre inkább ellehetetleníteni, hogy egyre kevesebb értelmiségi "termelődjön". Ugyanis a butább embereket könnyebb megvezetni.
Ennek ellenére szerintem felesleges az olyan dolgokon idegeskedni, amiket nem tudsz befolyásolni. Porszemek vagyunk a gépezetben, ezt sajnos el kell fogadni. Annyit tudsz tenni, hogy tisztában vagy ezekkel a problémákkal, és próbálod úgy alakítani az életedet, hogy a lehető legkevésbe érjenek a negatív hatások.
24/F
válasza:Kedves második! Bár sok probléma van ebben az országban ebben a pontban most éppen nem értek egyet veled. Az egyetemek ontják magukból a diplomásokat, akik sok esetben már nem tudnak elhelyezkedni a szakmájukban, amikor cukrász, pék, kőműves, villanyszerelő, stb. már abszolút nincs az országban. Azzal, hogy megpróbálják szigorítani a feltételeket, inkább kedveznek jelen pillanat a gazdaságnak, ugyanis eme rendszer mellett nagyon hamar össze fog omlani itt minden. Nagyon helyesen azt erősítik, hogy nem kell minden jött-mentek egyetemi diploma!
Sok mindenben egyetértek veled kérdező, én is imádtam, amikor vezetékes telefonon, a szülőktől kellett elkérnem az akkori osztálytársakat, ha le akartunk menni a játszótérre, avagy azt, amikor suli után egy-két órával valamelyikünk bicajra pattant és sorba fel-/becsöngetett a lakásokba, hogy kihívja játszani a barátokat. 8-10 évesen bandáztunk, mászkáltunk a környéken. Mire az én gyerekem lesz 8-10 éves, nem fogom kiengedni egyedül az utcára...
Szerintem akkoriban senki nem gondolta, hogy ilyen mértékű fejlődés kezdődik. Nem biztos, hogy ez baj, de én amondó vagyok, pont nekünk kell majd okosabbnak lenni és úgy nevelni a gyerekeinket, hogy megmutassuk nekik az igazi értékeket.
Igenis kergessenek csirkét az udvaron, ugráljanak a pocsolyában, játszanak a porban és ne a telefonon lógva éljék az életüket. Sokaknak eszköz az okostelefon. A szülőnek eszköz, hogy lefoglalják a gyereküket, a felnőtteknek eszköz, hogy leplezzék a zavarukat, magányukat. Nem feltétlenül kell visszasírni a régi időt. Inkább a hozzáállást kéne megváltoztatni sokak fejében a mai világhoz. Én inkább a hasonló nézeteim miatt nem érzem magamat ide valónak.
Nem gondolom azt, hogy egy 1,5 éves nyűgös baba lefoglalásának az egyetlen módja, ha elé teszek egy mobiltelefont mesével. A mai fiataloknak a felvetett problémát fel kellene ismerniük és tenniük kellene tudatosan azért, hogy megtalálják a gyerekeink a normál egyensúlyt emberi és virtuális kapcsolatok között.
Én pl. kifejezetten bunkóságnak tartom, ha valaki a telefonját bújja egy beszélgetés közben. A mi baráti társaságunk azt is elfelejti hova tette a mobilját, ha összecsődül néhány napra és ez baromi jó érzés. :)
Imádok olyan helyre menni nyaralni pl., ahol nincs térerő, nincs internet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!