INTJ-k! Nálatok is hasonlóan működnek a társas kapcsolatok? Nektek sincs hiányérzetetek?
(Mielőtt kifejteném a kérdést, az MBTI-hez nem értő, csak trollkodni vágyó elit különítmény tartogassa a magasröptű beköpéseit a vicc kategóriának)
A napokban gondolkoztam el rajta, hogy vajon másoknál is hasonlóan zajlanak-e a barátos, csajozós/pasizós kérdések, akik ebbe a személyiségtípusba tartoznak...
Végletesen leegyszerűsítve nem mondanám, hogy vannak barátaim. Olyan húsvér személy, akivel személyesen tartom a kapcsolatot ilyen célzattal, egy sincsen és igazából nem is volt - az iskolában hébe-hóba hozzám csapódott pár ember, de az órák közötti szüneteken kívül nem találkoztunk, inkább voltunk közelebbi ismerősök. Az interneten akad néhány ember, akikkel viszonylag rendszeresen váltok néhány szót, de gyakran van hogy kölcsönösen nem keressük egymást hetekig. Nem csinálok belőle ügyet, ha nem jelentkeznek, nem szoktak hiányozni, amikor sokáig nincs hír róluk, a szüleim jobban plafonon szoktak lenni, amiért hanyagolnak, mint én.
Barátnőm se volt még és nem is nagyon érdekelnek a lányok,- eltöprengtem már rajta, amikor unatkoztam, de ott se lehet a hiba, hogy rossz nemet vettem alapul- amikor olvasok, akkor persze szoktam találkozni olyan női karakterekkel, akik szimpatikusak, akiknek a tulajdonságait preferálnám egy igazi emberben is, de csakúgy, mint a barát-témában, itt se érzek emiatt semmiféle űrt, azt, hogy lemaradnék valamiről.
Biztos most tartotok ott, hogy azt gondoljátok, ha ennyire nem érdekel, és ennyire el vagyok így is, akkor minek rizsázok róla ennyit, minek fordítok rá energiát. A helyzet az, hogy... kíváncsi vagyok :D A korombelieknél és a nálam fiatalabbaknál is állandóan azt hallom, hogy a haverozás és a szerelmesdi a központi téma és, hogy ha rövid ideig is az áll be, amit fentebb felsoroltam, akkor teljesen kétségbe vannak esve, amiért egyedül vannak. Úgyhogy szimplán furcsának találom, hogy másoknál ezek ennyire "létszükségletek."
Érdekelne, hogy más INTJ-knél ez, hogy megy. Hogy ez is egyfajta "személyiségi ártalom", minthogy mindenre érvekkel alátámasztott választ várunk vagy csak nekem nagyok az elvárásaim/én vagyok bizarr mértékben antiszociális :D
17/F
Kíváncsiságból megcsináltam megint egy tesztet, korábban INTJ volt, most éppen ISTJ jött ki...
De kb így vagyok én is, pár távolabbi ismerős bően elég, a szorosabb kapcsolatok egyszerűen megfojtanak, feszélyeznek és rosszul érzem magam bennük, egyedül vagyok el a legjobban.
A gimis szerelmek teljesen komolytalanok, megertem, hogy semmi erdekeset nem talalsz bennuk. Gimi utan jon el a te idod. Nincs veled semmi baj, en ugyanilyen ertetlenul alltam a baratnoim vergodesei elott, aztan nekem is lett parom. En nem vagyok intj, ezt azert hozzateszem.
Ha megengedsz nekem egy tanacsot: nem artana igenyes romantikus irodalmat olvasnod, mert a "tul logikus" gondolkodas akadaly lehet az emberek motivacioinak megerteseben. Elofordulhat, hogy a paroddal azert nem tudsz egy vitat kezelni, mert elveszel a reszletekben es tul problemakozpontu vagy, holott az erzelmeire koncentralva elobb meg tudnad oldani a helyzetet. Van egy ismerosom, aki intjnek vallja magat es neki ez nagy problemaja, hogy nem erti mit miert csinalnak az emberek. Nagyon okos, hiperlogikus no letere, buszke is az eszere es megsem erti a vilagot, mert a logikajaval csak a felszint kapargatja.
Mintha én írtam volna ki ezt a kérdést.
Engem se nagyon izgatnak a kapcsolatok és nem is hiányolom őket. Néha amikor nagyon unatkozom akkor elgondolkodom milyen lehet aktív szociális életet élni, de aztán eszembe jutnak azok az emberek akik szociális életet élnek és szinte mindennap sírnak, hogy ez átverte őket, az megcsalta, emez kibeszélte stb.stb. Végül mindig arra következtetésre jutok, hogy az emberek többsége alkalmatlan bármiféle kapcsolatra, konkrétan csak problémaforrások.
17/L
Köszönöm a válaszokat!
lollypop93:
Erre már én is gondoltam. mármint az olvasásra és az a sajnálatos helyzet, hogy az ott mutatott reakciók is körülbelül olyanok a számomra, mintha marslakók lennének a szereplők, szinte alig látok benne rációt, amit művelnek bennük. Ezzel szemben egy thrillerben vagy krimiben képesek értelmes döntéseket hozni felesleges cirkuszok nélkül... :)
Megertem, h a romantikus irodalomba is beletorott a bicsakad, mert nehez olyat talalni, ahol tenyleg emberi sorsokrol es a lelek mukodeserol van szo, nem pedig csak folosleges kavarasokkal es ostoba dontesekkel probalnak feszultseget kelteni. A klasszikusok kozott azert lehet talalni jot. Tobbszor lesz majd az az erzesed, hogy egy-egy nagyon romantikusnak kikialtott tortenet tul van ertekelve, en az Elfujta a szellel voltam igy.
Ha megegeded h ajanljak nehany konyvet, ami kozelebb hozhatja hozzad a sziv titkait: a Jane Eyre szerintem tokeletes lenne. Nem nyalas noi irodalom, ez tenyleg magas irodalom. A foszereplo is okos, kivulallo, szerintem egy intj konnyen tud vele azonosulni. A ferfi karakter is jol fel van epitve, nem csak disznek van, hogy a tinilanyoknak legyen kirol abrandozni. Aztan Gardonyitol a Hosszu haju veszedelem meg nagyon tanulsagos, szorakoztato es meghato is. Azert merem ezeket ajanlani, mert tobb ferfi (nem fiu) ismerosom is olvasta es tetszett nekik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!