Ha a sociális fóbiás képes lenne felfogni a társas szituációkat kihívásként akkor nagyon hamar le lehetne küzdeni őket, nemde?

"de egy hiperélethű számítógép pont arra adna lehetőséget, hogy annyira magabiztosan kezeljünk bármely szitut, hogy nem vesszük magunkra.."

és pont ez a baj vele.

Tanulni mind a pozitív élményekből, mind a negatívakból tudsz, de ezeknek a valóság síkján kell megtörténniük ahhoz, hogy bármilyen hatással legyen rád.

Én például mikor menzás voltam, mindig féltem befizetni az ebédemet a gazdaságiban. Eleinte izgultam nagyon, remegett a kezem a pénz átadásakor, és a nevem aláírásánál, de év végére eljutottam addig, hogy mindenféle előzetes pánikolás nélkül léptem be az ajtón.

Tanulni csak úgy tudsz, hogy folyamatosan belekényszeríted magad az ilyen helyzetekbe. Nem a kényelmet kell keresni, ha valamennyire is ki akarsz ebből gyógyulni.

Ha az ember szocfóbiás, a játékban is az lesz. Ha teljesen névtelenségben megy a dolog, akkor talán. De nem látom értelmét, mert ez nem egy olyan dolog, amit megtanul az ember.

Nem az a betegség alapja, hogy nem tanult meg szociális interakciókat és nem volt elég sokat ilyen helyzetekben. Van hogy tudja azt mutatni, nem pánikol, de belül mégis k*va szar neki. Rosszul érzi magát akkor is ha több százszor volt már közel ugyanabban a szituációban, pl hogy egy boltban vásárolt. Van aki mindennap lejár a boltba, mert nincs ki lemenjen helyette, mégis minden egyes alkalommal parázik.