Más is érez hozzám hasonlóan?

Ahogy végig olvastam, kicsit magamra vetitettem a dolgokat, és hát, nálam is baj van ezek szerint :S

Es ha nem sportoltál, nem buliztál, nem játszottál gépen, akkor mit csináltál szabadidődben??

En mondjuk játszottam, de nem sokat...

De én is így voltam, sok mindent kiprobaltam volna kiskoromban, csak hát nem ugy alltunk anyagilag. De ezeket a vagyakat nem felejtem el, csak elrakom kesobbre.

De attol ugye még vannak céljaid? Mert oké, hogy az eletednek egy szakasza nem alakult tökéletesen, de a többi még lehet jó.

Az egyáltalán nem baj, ha valakit nem ugyanaz köt le, mint másokat. Én például 30-on túl vagyok, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány buliban voltam. Életemben összesen egyszer voltam táborban. Játszani ugyan szoktam, de amért másod a fél karjukat odaadnák, azon játékok 90%-a engem baromira nem köt le. Sportolni sem szerettem soha.

Bár rögtön megjegyezném: a sport és a játék pont az a kategória, amiből ezer féle van. Attól, mert valamelyik formája nem köt le, még egy másik változata kifejezetten szórakoztató is lehet. Én például utáltam kosárlabdázni. Egyrészt az ottani közösség miatt, másrészt meg egyszerűen nem nekem való. Mint ahogy mondjuk a rövidtávfutás sem. De havonta legalább egyszer (de inkább kétszer vagy háromszor) lefutok egy félmaratont. Csak úgy. Mert kikapcsol, és élvezem. :)

A játékokra hatványozottan igaz, hogy temérdek fajtájuk van. Sokszor két játék között mindössze annyi hasonlóságot találni, hogy mindkettőt játéknak nevezik. És van belőle sokezer darab. Engem se köt le mondjuk a GTA5. Sem a Counter Strike. De igazán a LoL-ban sem érzem jól magam. De például a Rosenkreuzstilette-tel tegnap 4 órát játszottam. Sem a Fortnite, sem a PUBG nem érdekel igazán, de mondjuk az Elite-tel órákon át le tudom kötni magam. Tényleg csak a játékműfajokból több tucat létezik, és mindegyik más hozzáállást és képességeket igényel.

A berögződések pedig ne váljanak falakká! Persze, ha valami nem tetszik, akkor ne csináld. Ha téged nem köt le mondjuk az, hogy Pokémonozz, akkor ne csináld csak azért, hogy el tudd mondani: játszottál. De ne állj hozzá eleve előítéletekkel. ;)

A politika meg: ha én mindentől távol tartanám magam, ami miatt s..ggrészeg embereket már láttam marakodni, akkor gyakorlatilag fel se kelnék az ágyból. Persze, értem én, hogy rosszak az emlékek, de ettől még meg lehet próbálni... Egyébként az amúgy sem politizálás, amikor két üveg Bástyabor után, a 60-as IQ-t alulról súrolva, 15 szavas aktív szókinccsel üvöltözik egymás képébe a saját kedvenc politikusuk nevét.

Szüleid talán nem a legeslegbölcsebben döntöttek a nevelésedet illetően, bár mentségükre legyen mondva, ők csak jót akartak neked, és egyáltalán nem szokványos, hogy valaki erre teljes elszigetelődéssel reagáljon.

De mondjuk én személy szerint örülök neki, hogy nekem mindig megmondták, ha valamit egyszerűen nem tudunk megvenni. Így felnőttként sem okoz gondot döntést hoznom, ha valamit esetleg bölcsebb lenne nem megvenni.

Viszont neked csak akarat és hozzáállás kérdése, hogy kimozgulj ebből a vegetálni akaró állapotból. A pénz van értünk, és nem mi a pénzért. A pazarlás sem jó, de a fukarság sem.

Karatézni pedig soha nem késő elkezdeni. Mint ahogy ez minden másra is igaz, amit szeretne csinálni az ember. Oké, legfeljebb nem lesz belőled olimpikon. Na és? Én 26 évesen kezdtem el focizni. (Aztán később egy sérülés miatt abbahagytam, de ez már más sztori.) 32 évesen meg félmaratont futni. Nyilván nem leszek sem egy Messi, sem egy Usain Bolt, de most azért ne csináljak valamit, mert már nem vagyok gyerek? Ugyan... :)

El kéne gondolkoznod, hogy mi az, ami érdekel? Mi az, amit szívesen csinálsz? És abba az irányba elmozdulni.

Apróságoknak tűnő dolgokból is szép emlékek lesznek ám, nem kell egyből az Everestet megmászni.

Gyere el az újévi csobbanásra, Szigligetre elsején!

Ilyenekre gondoltam, mint pl ez az újévi.

Én ilyesmiket szoktam csinálni és nem is túl gyakran, mégis nagyon jó élmények utólag is. Hótalpas túra, valamilyen hegy megmászása, rafting, Balaton átúszás, körbebiciklizés, Spartan race, vagy hasonló futások.Az ezekre való felkészülés is program. Az is jó, ha eljársz valami edzésre.

Egy olyan koncert is jó élmény, amit szeretsz, vagy egy jó étterem, csak ezek egyedül olyan furcsa helyzetek. Viszont a sportos dolgok olyanok, hogy egyedül is nyugodtan lehet jelentkezni és összejön egy társaság. Vagy pl ahova én járok edzésre, onnan nekem is lett egy nagyon jó barátom, meg egy barátnőm és még 5 párkapcsolat alakult ki, amiről én tudok.

Meg már régóta meg akarom azt csinálni, hogy elmegyek segíteni valami szervezetnek. Pl a Böjte Csaba féle gyermekotthonba egy hétre, vagy valami ilyesmi. Ez még nem jött össze.