Van köztetek olyan, aki hozzám hasonlóan ennyire életképtelen/lúzer? (az "élményeim" lentebb)
A múltkor döbbentem le igazán, amikor a váróteremben nem mertem odamenni a kávéautomatához, mert tartottam attól, hogy nem fogom tudni használni és az a pár ember engem fog látni szerencsétlenkedni. Ha már itt tartunk, akkor megkérdezem, hogyan is kell használni egy kávéautomatát? Ez az életképtelenség tulajdonképpen a szüleimre vezethető vissza, akik minden nap 12 órát dolgoztak egész életükben, már amikor nem otthon ültek és művelték a céltalanabbnál céltalanabb dolgaikat. Gyakorlatilag sosem vittek sehova (a Balatont és Bécset csak fényképről ismerem), teljesen bezárkózott lettem és minden idegenként hat számomra. Szintén a kávéhoz fűződő problémám, hogy azt sem tudom mit lehet hozzá kérni, ha személyesen veszek egy csészét. Cukor? Tejszín? És van még valami más?
De ugyanígy vagyok a Tesco fizető automatával, ahol mai napig nem merek fizetni, mert egyszer beégtem azzal, hogy nem fogadta el a készpénzemet és azt sem tudom, hogy a kártyával melyik részén kell fizetni és hogyan. Szóval az ilyen gépektől szó szerint fóbiám van, ami nagyon rossz érzés. :/
Az ATM-t is csak azért tudom használni, mert anno tök sötétben anyám elkísért, hogy vegyek ki pár ezer forintot. Még szerencse, hogy legalább a lifttel kapcsolatos fóbiám elmúlt, mivel már tudom melyikkel lehet nyitni az ajtót és a modernebbeknél elég mindenkinek megnyomni azt a számot ahol ki akar szállni és nem kell kérdezősködni, hogy te meddig mész. :D
De természetesen ugyanez a helyzet a menzai étkezéssel. Fogalmam sincs, hogy mi a pontos protokollja. Először fizetni majd kikérni a kaját, vagy nekem kell szedni? Szóval elég életképtelen vagyok és ilyen szituációkban rendre bepánikolok és egy pillanat alatt cselekvő- és döntésképtelen lénnyé változok. De azért van másik pozitív véglete is a dolognak. Diákmunkát már végeztem és a jogosítványt is sikerült megszereznem. Igaz azóta sem vezettem. :D
Kíváncsi vagyok a véleményeitekre. A fentebb említett kérdéseimre is légyszi adjatok konkrét választ. Előre is köszi. :)
Mintha én írtam volna valamikor régebben...
Az önbizalom teljes hiánya amid van, úgyhogy ez nem olyan vészes, igazából akár egy beszélgetéssel is megoldható/feloldható.
Legalábbis nekem így sikerült, mikor állásinterjúra mentem egy bankba, és az egyik részleg igazgatója ült le velem beszélgetni. Perceket tudnék mesélni az addigi életemről, és éveket az azóta eltelt időről.
A legjobb lenne, ha személyesen ülnél le valakivel beszélgetni, aki tud és akar is segíteni ebben. Nem, nem pszichológussal, mert nem olyan jellegű nehézségeid vannak, amit azok meg tudnának oldani.
Az nem derült ki mennyi idős vagy, de ha menzáért fizetni kell, és jogsid van, akkor elmúltál 18.
Nem ígérek semmit, de találkozzunk, és szívesen mondok pár gondolatot, amit mondtak nekem anno. Károdra nem lesz, max. elmegy egy fél napod feleslegesen.
Ha érdekel, írj rám privátban (ha van itt ilyen).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!