Szerintetek kell/lehet valami felelősségtudatot érezni életképtelen emberek iránt?

Most azokat értem életképtelen alatt, akik panaszkodnak, hogy így meg úgy nem jó az életük (vagy szemmel láthatóan nem értik, miért olyan a helyzetük, amilyen), de nem képesek változtatni. Sehova se tartanak, csak nézik egész nap, ahogy ölik a Való Világ a tévéből, de panaszkodnak, hogy másoknak van szerelmi életük/jobban néznek ki/jobb kocsijuk van, akármi.

Hangsúlyoznám:

- van, aki tényleg nehéz helyzetben van, de most nem arra gondolok, amikor valaki kéz nélkül született, pedig élete álma lenne, hogy pilóta legyen, hanem amikor olyan dolgok okoznak neki nehézséget, amit más emberek meg tudnak oldani.

- nem is arra gondolok, amikor ő amúgy teljesen jól elvan, csak a szomszédai/barátai piszkálják, hogy ennyi idősen miért nincs még gyereke/házastársa/fikusza/kutyája stb. Mert ha ő élvezi azt, ahogy él, és ezzel nem élősködik mások nyakán, akkor szerintem az ő dolga.

Én sajnos olyan ember vagyok, aki átérzi mások fájdalmát, néha túlságosan is, és ha azt is gondolom, hogy az ő hibája valami, igyekszem elmagyarázni a dolgokat, érvelni, meg ilyenek, de vannak emberek, akiken nem lehet segíteni, ezt viszont én nehezen dolgozom fel, még ha nem is ismerem.