Egy aspergeres tudna mesélni milyen így élni?

"Érdekes akkor én nem vagyok az csak majdnem ,az eq az fejlett stb de az iq is nagy"

Vigyázz, nem EQ vs IQ, hanem EQ vs SQ.

Hogy áldás vagy átok, az nagyon függ attól, hogy mi a konkrét problémája az illetőnek. Lehetnek nagyon komoly nehézségei valakinek, vagy alig valami. Attól is nagyon függ, hogy milyen családban nőtt fel az illető, ha gyerekkorában folyton szidták, bántották, az nagyon tudja nehezíteni, hogy az illető megismerje és elfogadja a saját problémáit és erősségeit. Az is nagyon egyénfüggő, hogy kinek mekkora a szociális igénye. Nekem nem igazán voltak barátaim az iskolában sosem, de ez nem zavart, kivéve, mikor beteg voltam, és nem tudtam, kitől kérjem el a házit. A tesómnak hasonlóan alig voltak barátai, és ő viszont nagyon szenvedett ettől a helyzettől.

Én személy szerint boldog vagyok így, ahogy vagyok, és nem cserélném el az autisztikussághoz kötődő jó és rossz tulajdonságaim összességét a jobb szociális képességekre. Sőt, az én számomra az a normális, amilyen én vagyok, és a neurotipikusokat (igazi normálisokat) látom furcsának, akik nem látják ennyire a részleteket, nem gondolkoznak azon, hogy egy gép hogyan működik, nem akadnak fenn a nem tökéletesen precíz fogalmazáson, és azt várják, hogy kitaláljam a gondolataikat. De tudom, hogy sok ilyen ember társadalmában élek, ezért alkalmazkodom a helyzethez. Amúgy, ha lenne egy kapcsolóm, amivel váltogathatnék a neurotipikusság meg a mostani állapotom között, akkor néha használnám, de nem szeretnék örökre neurotipikus maradni.