Egy aspergeres tudna mesélni milyen így élni?

(Én elvileg a határon "innen" vagyok, tehát még éppen nem vagyok se aspergeres, se autista, csak majdnem.)

A legjobban úgy tudnám leírni, mint egy nagyon mélyen gyökerező mérnöki szemléletet. Ránézek az asztalomon előttem fekvő ikeás zacskózáró csipeszre, és azt látom, hogy az a kis fül hogyan akad bele a pöcökbe, amitől becsukódik, és hogyan vannak kialakítva rajta a hornyok, amitől olyan jól bezárja a zacskót. Engem ez elvarázsol, nagyon szépnek és érdekesnek találom az ilyen "apró mérnökséget".

Azt kérdezted, mit jut eszembe, ha egy másik emberre nézek - a válaszom pedig az, hogy semmi, mert nem nézek :-) Persze ez így kicsit sarkítás volt. Ha mászkálok, akkor a többi embert mint mozgó bóját azonosítom, nyilván nem akarok nekiütközni senkinek :-) Ritkán szoktam ismerősöket észrevenni az utcán vagy bárhol.

Ha beszélek valakivel, akkor meg végképp nem szoktam ránézni. A szemem előtt az a dolog van, amiről beszélünk, akár képzeletben, és még "nézelődöm" is - olyan, mintha egy VR-szemüveg lenne rajtam. Mivel tudom, hogy a legtöbbeknek jól esik, ha időnként rájuk nézek, miközben beszélek velük, néha direkt figyelek erre, de magától nem megy, hanem a beszélgetéstől vonja el a figyelmem. Ha igazán fontos dologról van szó, akkor nem nézek a beszélgetőtárs szemébe egyáltalán, ami persze éppen a szokásos emberi intuíció ellentéte. ("Te nem is figyelsz rám! Miért nem ide nézel? Mit nézegetsz összevissza?")

Ha jól tudom, az Asperger-szindróma azzal jár, hogy az illető nagyon sok részletet lát a környezetében, és sokkal nehezebben lát egy átfogó képet. Nem látja a fáktól az erdőt. Sőt, már a fákat se látja a levelektől, kéregmintázatoktól stb. Azért gyakori aspergereseknél a szokásokhoz való ragaszkodás, mert elveszettnek érzik magukat a részletek rengetegében, és a szokás a kitaposott ösvénynek felel meg. Ez az elveszettnek érzés persze szorongáshoz meg mindenféle egyéb lelki gondhoz is vezethet. Vagy legalábbis valaki ezt mondta nekem, ebben a témában nem vagyok szakember.

Hogy okosabbak-e... hát attól függ, hogy mit értesz az alatt, hogy valaki okos. Az Asperger-szindrómásoknál átlagosan valóban magasabb IQ-t szoktak mérni, de nem az IQ az ember egyetlen fontos képessége. Talán a leghasználhatóbb választ a kérdésedre az az autizmus elmélet adja, ami az EQ-SQ eltolódással okolja az autisztikus tüneteket. Az EQ-ról már biztosan hallottál. Az SQ azt írja le, hogy valaki mennyire a rendszert nézi a dolgokban. Ránézek az ikeás csipeszre, és azon kezdek gondolkozni, hogy mi tartja össze, mikor csukva van. Megnézek egy műemlék vízimalmot, és azt keresem, hogy hogyan jut el a nyomaték a hajtókeréktől a malomkerékig, és hogyan halad végig a búza a bejárattól a zsákokig. Ránézek a választási térképre, és azon gondolkozom, hogyan áll össze az országos eredmény a helyi szavazatokból. Ennek a könyvnek a 117. oldalán találsz egy tesztet rá (ne kezdd görgetni, hanem ugorj oda, a jobb felső sarokban van hozzá menü, különben nem engedi megnézni): [link] Nézd meg a végén a kiértékelést, melyik sorok a relevánsak.

Az EQ-SQ eltolódás elmélet azt mondja, hogy attól alakulnak ki az autisztikus jelenségek, ha valakinél az SQ saját magához képest jóval magasabb, mint az EQ. Tehát például átlagos EQ mellé nagyon magas SQ társul. Vagy gyenge EQ mellé átlagos SQ. Az érzelmi rendszerek szabályosságai nagyon mások, mint a mérnöki rendszerekéi. Ha az utóbbihoz való eszköztárral közelítesz meg egy embert, akkor nagy valószínűséggel arra jutsz, hogy az ember teljesen kiszámíthatatlan.

Hosszú lett, de remélem, érdekes :-)