Ti hogy kezelitek magatokban ezt?

Persze csak az aki ilyen helyzetben van.

Anyámmal és a mamámmal nehez tudok beszélgetni akár egyszerűbb dolgokról is. Sajnos alacsony iskolázottságúak, én tanult vagyok, jó munkahellyel.

Rendszeresen járunk a párommal külföldre, míg mamám fia kint dolgozik.

Mamám rosszindulatú mert mi "szórakozunk" a fia pedig dolgozik.

Mindig megjegyzéseket tesz. Én normális vagyok vele, nem akarom megbántani. De nem értem őt. Minddig mesélünk neki a világ dolgairól, de csak üres szemekkel néz, látom hogy nem érdekli. Csak panaszkodni szeret.

Anyu szintúgy. Őt sem érdekli semmi, csak okoskodni szeret, de hülyeségeket beszél. Valótlan dolgokat mond aminek semmi alapja.

Ha mesélek neki valamit akkor pár hét múlva úgy adja elő mintha ő találta volna ki. Pedig én mondtam neki. Pl nem használja semmire az agyát. Mindig mindenkit másol, minden embert akivel kontaktja van épp aktuálisan. Szó szerint mindenbe. Pl ugyan azt főzi, ugyan azokat a dolgokat veszi meg. (persze bizonyos keretek között, bár olyan is volt hogy 2 hétig dözsölt aztán 2 "hétig éhezett" csak hogy ugyanz legyen). Ha épp valakivel beszél átveszi a mozdulatait, hanglejtéseit. Aztán persze visszavált.

Olyan furcsák, az a baj talán hogy tanulatlanok?

A mama inkább sz.rkavaró, rosszindulatú, gondolom a fia miatt hogy rosszabb élete van

anyu meg szimplán buta, sajnos nem fejleszti magát. Pedig mindig mondon neki hogy olvasson de semmi nem érdekli.

Elég nehézkesen megy velük a kommunikáció.

Segíteni már sajnos nem tudok mert próbálkoztam de nem akarják.

Magamban ezt hogy rendezzem le?