Ha valaki elhagyja a párját mert az mozgássérült lesz az bizonyíték arra hogy valójában nem szerette igazán?

Nem csak szerelem kérdése lehet. Ha pl én nem lennék enyire hűséges így láttatlanba rá merném mondani, hogy elhagynám. Bár lehet még így is (de nem hiszem). Az a helyzet, hogy nem igazán tudom kezelni az ilyen szituációkat. Nagyon ilyen sajnálkozós és gondoskodó is vagyok. Most ha azt éreztetem vele az állandó sajnálkozással, hogy ő ettől csak kevesebb az megint nem éppena szeretet legfőbb jele lenne. Ráadásul neki lenne épp elég baja nélküle is. A másik meg az, hogy idegileg végig nézni. Van valaki akit mindennél jobban szerettél, de már nem olyan mint régen, megváltozott. Egyszerű dolgok is nehézzé váltak, egész nap kedvtelen, kicsit ingerült. Ha erre még rákapja az egész napos szánakozó tekintetem akkor azzal csak rontok ezen az egészen.

Valaki szerintem idegi alapon nem bírná az ilyeneket. Nem pedig az, hogy nem szerette igazán. Szimplán csak nem elég erős, hogy végig nézze ahogy szerelme szenved.

Nem. Semmi koze ennek se az igaz szeretethez, se az érdekhez. Ahhoz van köze, hogy adott ember mit képes elviselni, mennyire képes a saját életét, a saját vágyait feláldozni valaki másért. Ha pl pelenkázni kell a férfit, akkor elég nehéz rá felnézni, mint védelmezőre, erős partnerre. Ha pedig szex sincs, mar nem is párkapcsolat az egész. Lehet köpködni arra, aki ilyenkor lelép, de amig az ember nem kerül ilyen helyzetbe, nem tudja mit fog csinálni. Elképzelése van róla- a többség azt mondj a, sosem hagyna el a partnert- de amig nem szakad rá ez a helyzet, addig ez csak egy elképzelés. A napi gondok úgy általában, plusz egy ilyen helyzet, az állandó készenlét, anyagi problémák stb rendesen megterhelik a kapcsolatot. Azt mindenki elfogadja, ha egy kapcsolat két egészséges ember között nem működik, arra viszont kb mindenki köpköd, ha a kapcsolat akkor megy tönkre, ha az egyikükkel valami tortenik.

Miből a férjemmel megbeszéltük, hogy semmi sem kötelező. Reméljük, hogy tragédia eseten is partnerként tudunk egymásra nézni, de ez nem elvárható és nem fogunk a másikra köpködni, ha az képtelen onnantól a ferfit/nőt látni a másikban.

Így van!

Aki elhagyja a partnerét, mert az megbetegedett, az nem szerette igazán.

Igen, szerintem is hülyeség a kérdésfelvetés, ez nagyon nem így működik.

Eleve rengeteg aspektusa van a dolognak, még csak nem is az, hogy tud-e rá férfiként nézni vagy sem.

Eleve kérdés az, egy ekkora méretű ilyen léptékű változást valaki tud-e kezelni.

Ez egyszerre egy testi és lelki változás két ember számára ami mindkét emberből egy kicsit másik embert farag és másik élethelyzetet.

Minden emberi kapcsolat kölcsönös függőségeken alakul, egyik dolgot szeretem a másikban, másikat nem, harmadikat elviselem, negyedikre szükségem van. Ez egy egyensúly helyzet, ami aztán ilyenkor felborul, kérdés az a másik fél mennyit bír elviselni, illetve a kapcsolatuk mennyit bír el.

Sokáig ki lehet tartani a másik fél mellett, már csak elvből is, de ha közben az egyik felet lassan évek alatt lelkileg felemészti a helyzet, akkor ott megint csak minden megváltozik.

Szomoru de igaz 😭

Én nem tudnám ezt megtenni, gondoskodó típusú férfi vagyok.

Van egy lány barátom mára már eret no lett belőle, hoza tennem hogy az egyik legszebb nő akit láttam életemben.

Ápolt, vékony, oda figyel magára 100% ban és nem egy elhagyott nő , a fel testrészét nem érzi de olyan mint bárki más csak az egyik lábat ill kezet nem tudja mozgatni.

Én örülnek ha gondoskodhatnek róla, mert ez olyan jó ez a szerelem.

3 és 5!

Dehogynem. A partner betegsége tönkreteheti a kapcsolatot. Gondolj bele: addig adott volt két egészséges ember. Harmonikus kapcsolat, meg volt a testiség, ketten dolgoztak, két jövedelem volt, ketten epitettek a közös életüket. Tegyük fel, a nővel történik valami. A kérdező azt írta, toloszekbe kerül, légyen hat ez a példa. Alap, hogy a lakast/házat az kell alakítani, hogy egy mozgássérült is használni tudja. Ez idő és pénz. Rengeteg pénz. Felfordulás otthon, kb nulla nyugalom, nulla pihenés. A mozgássérült ki esik a munkából, így a jövedelme lecsökken. Az első időben kb biztos, hogy önellátásra képtelen, ergo kell valaki, aki ellátja. Légyen a partner. Ott hagyja a munkahelyet vagy fizetesnelkulit vesz ki, tehát megintcsak csökken a jövedelem. A pénz illetve annak hianya az egyik legnagyobb teher egy párkapcsolatban. A férfi 7/24ben gondozza a nőt. Nulla szabadidő, nullá magára fordítható idő. Épeszű embernek pedig bizony szüksége van mindkettőre. Egyre nő a feszültség. Minden házimunka a férfire harul. Fáradt, eszébe nem jut a szex, eh a nőben szül feszültséget. Vagy, szeretne szexet, de egy mozgássérülttel nem lesz soha spontán, hiszen elő kell készülni. Megöli a vágyat. A nő depressziós, de ki ne lenne az, ha egyik pillanatról a másikra lebénulna. A depresszió terhet rak a férfira is. Egyre kevesebbet beszelnek, egyre rosszabb a kapcsolat.

Nem, nem a szereteteten mulik, hogy ott hagyja a férfi. Ketten jutottak el odáig, rengeteg befolyásoló körülménnyel, ami akkor is tönkre vághatta volna a kapcsolatot, ha a nő nem mozgássérült lesz, hanem mondjuk munkanélküli. Sokaknál így működik. Aztán vannak a mártírok, akik a saját életüket áldozzak fel, többnyire mert "mit szolnak az emberek".

Mindenki úgy dönt, ahogy neki a legjobb. Az ő élete az elsőrangú, nem másé. Plusz, soha de soha nem tudja egy harmadik fél, hogy két ember kapcsolta miért ment tönkre. Lehet hogy a világon semmikkor nem volt hozzá a másik egészségi állapotának

Ja, akkor csak addig kell valaki, amíg hozza a pénzt, és nincs vele gond.

Ha beteg, akkor le is út, fel is út!

Gyönyörű!

8!

Te magadtól vagy ilyen hulye, vagy külön magantanarhoz jársz?

A kapcsolatok nagy része pénz miatt megy tönkre. Hatalmas terhet ró ag emberekre, hogy megéljenek. Gondolj bele, mihez kezd egy pár, ahol mindketten a minimálbért keresik és ah egyik munkanélküli lesz. A másik egy darabig próbálja egyedül fenntartani, eltartani kettejüket. Szerinted meddig sikerül? Nem sokáig. Szerinted nem lesz ideges, nem stresszel, nem borul ki? Nem jön el a pont, amikor a másikat kezdi hibáztatni kb mindenért, hiszen az nem tud hozzájárulni a költségekhez? A pénz igenis fontos egy párkapcsolatban, ahol együtt élnek. Egy mosóidért nem kapsz kenyeret a boltban és a villanyszámlát se fizetheted be puszival. Ehhez még az se kell, hogy egészségügyünkön miatt plusz költségek merüljenek fel. De gondolj bele a saját helyzetedbe. Van partnered? Holnaptól nem dolgozik. Neked kell egyedul eltartanod magatokat. Fizetni mindent. Mindent egyedul. Meddig fogod bírni? Meddig -bírod majd szó nélkül? Hány hónap múlva omlassz össze a stressztől, hogy egyszerűen nincs pénz mindent kifizetni? Ez hidd el, nbem olyan egyszerű. Egy betegség esetében pedig nem csak az van, hogy nem hoz pénzt. Ott van az is, hogy viszi a pénzt, amiből kevesebb van: orvos, gyógyszer, terapia. Ha a kérdező által leírt esetek egyike van, akkor a ház teljes átalakítása. Miből? Ha nincs elég pénz, az mindenre kihat. Szeretheted te teljes szívedből a másikat, de nem mész vele semmire, ha nem tudod az anyagiakat előteremteni

#9 Magamtól vagyok ilyen "hülye", igen!

És te magadtól vagy ilyen szívtelen, vagy segít valaki?

Vagy így születtél netán?