Miért van ma Magyarországon ennyi önbizalom-hiányos, önmagát semmire sem tartó ember?

Metionin nagyon jót írt szerintem. Engem szülőként is nagyon bosszant ez a mentalitás, elkeserítő, hogy ahelyett, hogy arra tanítanánk a gyerekeket, hogy mindenki megtalálhatja az útját, a sokféleség érték, és segítenénk a gyerekeket abban, hogy megtalálják, ők miben jók, kis kockafejeket akarunk belőlük faragni. Nem szabad kérdezni, nem szabad gondolkodni, és mindenkinek mindenből ugyanolyan jól kell teljesítenie, különben „selejtes”. Persze, hogy frusztrált lesz ebben a rendszerben bárki, aki mondjuk nem a lexikális tudás bebiflázásában jeleskedik.

Ezt mondjuk tudtam az iskolákról, ami viszont nagyon meglepett, hogy a szülőtársaim zöme is azt az elvet vallja, hogy egy gyereknek nem lehetnek önálló gondolatai, és lehetőleg ne zavarja a felnőtteket kérdésekkel sem.

Eléggé tekintélyelvű társadalom vagyunk, sok embertársunk kifejezetten igényli, hogy „fentről” megmondják a tutit, ne kelljen gondolkodni, hiszen az, aki magasra jut, bizonyára okosabb, jobb, szebb stb. (Ennek köszönhető a mostani politikai rendszer is, de ebbe nem megyek jobban bele.)

Azért szomorú ez, mert ennek köszönhető, hogy egymást gyepálják az emberek, a főnök a beosztottat, a beosztott a feleségét, a feleség a gyereket, a gyerek a kutyát… és ha elég sok szívatást kapott valaki, tényleg elhiszi magáról, hogy „annyit is ér”.

„Miért gondolják annnyian, hogy semmit sem érnek se külsőleg, se belsőleg, és akármi is a munkájuk, az haszontalan?”

Hát, ez már lehet, hogy másból adódik… talán abból, hogy valóban igen sok olyan munkakör van manapság, amit nagyon nehéz „értékteremtőnek” mondani.

Vitába szállnék veled, kedves 3-as. Régen ugyanis nem ilyen világ volt. Főleg vidéken. A gyerekeknek feladataik voltak. Olyanok, amiket koruk szerint el tudtak látni. Ezek a feladatok a napi rutin részei voltak, s amint kinőtte a lurkó, azon nyomban komolyabbat kapott. Mondjuk, elsőre csak meg kellett szedni a kiskacsáknak a zöldet, később már össze is kellett vágni, urambocsá' bekeverni darával, és megetetni a magatehetetlen jószágot.

Ezeket a feladatokat nem szívesen végezte senki, de általuk lassan megtanulták becsülni magukat.

Ma mit kap egy fiatal? Leül a számítógép mellé, felmegy a közösségi oldalakra, ahol ugye mindenki fényezi magát, ahol csak és kizárólag a pozitív élményekről ír mindenki, és szegény szerencsétlenben olyan kép alakul ki, amelyben ő óhatatlanul is egy vesztes, egy szürke kisegér, egy senki.