Miért van ma Magyarországon ennyi önbizalom-hiányos, önmagát semmire sem tartó ember?

Csak attól, hogy egy adott közösség tagjai hallatják a hangjukat, és mások nem, nem azt jelenti hogy a valóságban is ezek az arányok vannak.

Az önsajnáltató kategóriákban nyilván sok az önsajnáltató ember. Ez nem azt jelenti, hogy ha havi 100 ember kiír egy kérdést, akkor a lakosság azonos arányát teszik ki. Arról nem beszélve, hogy egy anonim oldalon te nem látod, ha valaki már az ötödik kérdését írja ki aznap, amiről azt hiszed hogy ötször annyi embernek van baja.

Agymosás.

Nem lehetsz eredményes csak tökéletes külsővel( ami mindig az aktuális trend szerinti ), csakis diplomával ( persze, az sem holmi büfészakos), házzal, autóval.

Nem ma. Mindig így volt. Csak régen nem volt Internet, nem voltak ilyen oldalak, ahol kiadták volna magukból ezt az emberek.

Ilyen az emberi természet, mindenkinek van valami problémája, még saját magával is.

egyetértek a #2-essel.

Már kora kiskorunk óta kondicionálva vagyunk arra, hogy sikeresnek kell lennünk, mert aki nem sikeres az lúzer, az egy senki és aki senki az annyit is ér. És persze meg is határozzák tökéletesen pontosan, hogy milyen test, mekkora mellek és milyen formás fenék, mennyi havi kereset, milyen ház, milyen autó, milyen telefon, milyen ruhadarabok (stb) elengedhetetlen feltételei annak, hogy sikeresnek mondhasd magad. Ez persze a lakosság 5-10%-a engedheti meg magának. A maradék meg szorong attól, hogy bármennyire is próbál megfelelni az elvárt képnek mégis képtelen rá. A mai világban nem az számít, hogy ki vagy, hanem, hogy mit birtokolsz.

Ha így volna, sem lenne mevlepetés, ilyen társadalmi rendszerben.

Sokan itt panaszkodnak,szeretnének meghallgatásra találni.És itt meg a sok nagyokos elküldi őket pszichológushoz,

pszichiáterhez, abból meg csak gyógyszerezés lesz.

2. és 4. válaszoló: jogos, amit írtatok, csak szerintem nem magyar sajátosság. Vagy szerintetek itthon jobban „nyomják” ránk ezeket az elvárásokat?

Egyébként szerintem ez azért nem lehet indok a rosszkedvre, mert a szépségideálok, a divat, az arisztokrácia „fensőbbségessége” mindig is jelen volt a társadalmakban (de legalábbis jó rég óta). Emiatt akkor már az ókori görögöknek is szenvedő szerkezeteknek kellett lenniük.

Ami manapság más, az a fogyasztási őrület – ebbe pedig nem kötelező becsatlakozni.