Akik azt gondolják, hogy valaki csak akkor tud másokat szeretni igazán, hogyha önmagát is szereti, azok miért gondolják ezt?

Az egyik oka például az, hogy ha valaki magával szemben túlságosan is kritikus, az másokkal szemben is az lesz (előbb-utóbb).

De ez csak egy része a magyarázatnak...

Aki nem szereti önmagát, az nem boldog. Aki nem boldog, az nem szívesen látja mások boldogságát, akkor sem, ha ezt mutatja kifelé. Akit pedig nem akarsz boldognak látni, azt nem szereted őszintén.

Aki önmagában hibákat lát (vagy csak a hibáit látja), az másoknak is folyton hibákat fog keresni, mert attól kicsit jobban érzi magát. Márpedig, ha folyamatosan cseszegetjük és bántjuk a másikat, az megint csak nem tiszta szeretet.

Ha saját magadat nem fogadod el, azt megpróbálod kompenzálni, többnyire nem azzal, hogy változtatsz, hanem inkább azzal, hogy akkor másokat sem fogadsz el.

Képzeld el, sosem voltam képes ":)" smile-t rakni, chaten vagy bármikor amikor beszélgettem emberekkel, mert nem éresztem magam őszintén, hogy ezt tegyem

aztán némi önismerettel eltöltött, év/hónap után elértem, azt, hogy egyszerűen teljesen őszintén kívánjak szép napot valakinek, nem önző magamba forduló megjátszó módon, hanem egyszerűen tényleg azt szeretném, hogy jól éreznék magukat

kicsit olyan mintha, most már kezdenéd érteni, hogy nagyjából miről szól az élet, mintha egy paradigma váltáson mész keresztül ami az alapvetően vidám emberek számára egyértelmű, a szomorkodósok nem értik

Aki önmagát nem szereti, az folyton csak negatívizál; aki szereti magát épp annyira, feltudja fedezni magában a pozitívumokat ès elõtérbe helyezni azokat, az teljesen másképp fog megnyílvánulni.

Ne értsd félre, nem arról van szó, hogy nárcisztikus, önimádó majomnak kellene lenni. Csak ne légy valami önutáló negatív barom se, aki folyton csak nyafog a hibái miatt.

Bár ezis csak egy sablonos életbölcsesség, mint a többi.

#4 Te megláttad a jót bennük. Õk meglátták a jót benned meg a kapcsolatotokban?

Volt részem olyan full-önbizalomhiányos emberekben, akit én is szerettem, de õ egyszerūen nem tudja meglátni a jót a kapcsolatban/barátságban, nem tudta értékelni egyik emberi kapcsolatát sem, senkiben sem bízott. Egy idõután ez biztosan zavaróvá válik, még akkor is, ha akkor azt mondtam, hogy ez oké.