Ti féltek a haláltól?

Hm, pont olyan, mint az élet előtt. :)

A nagy büdös semmi.

Látom sokan a szenvedéstől félnek. Örülök, hogy sokaknak jó életük van.

Félek a haláltól, hisz ez ösztönös és sem vallási, sem spirituális sem pedig logikus magyarázatok(mint pl. hogy "úgyis eljön") nem tudja elnyomni bennem ezt.

Az egész életem szenvedések sorozata, így nem tartok a szenvedéstől, a fájdalom pedig az élet része, ezért attól sem tartok. Mindennek ellenére imádok élni, célokat kitűzni majd elérni azokat, kipróbálni új dolgokat, fejleszteni magam.

Semmiért nem adnám ezt. Nem izgat a szenvedés, a legtöbben amúgyis csendben hagynak itt minket, hanem maga az, hogy vége az életnek s mindegy, hogy van-e utána valami vagy nincs, én élni szeretek s akarok. Nem meghalni. Ezért nem értem azokat, kik öngyilkosok lesznek, de ez más téma.

Senkit

Régen nagyon féltem tőle. Az előtte lévő szenvedéstől még mindig, de ami utána jön attól nem, inkább csak kicsit tartok tőle. Mára sikerült elfogadnom, hogy ez egy teljesen természetes és normális dolog, ami minden emberrel megtörténik és meg is kell történnie.

Mi lenne a Földdel ha halhatatlanok lennénk? Milyen lenne az életünk? Lenne valami ami több száz éven át hajt bennünket? Nem hiszem, mindenkinek ellaposodna az élete, beleunnánk. Nem véletlenül hal meg egyszer mindenki.

Igen. Nem attól félek, hogy egyszer én is meghalok, hanem, hogy nem tudni milyen érzés, amikor haldoklik az ember, a halál pillanata vagy mi van a halál után.

Azon nem aggódom, hogy mindjárt meg fogok halni, mert még fiatal vagyok és remélhetőleg az én halálomig mèg rengeteg idő van.

Öngyilkos például soha nem tudnék lenni, pedig voltam már úgy, hogy minden összejött, de nincs olyan dolog, amiért én meg tudnám ölni magam.

Igazából a tudatunk lekapcsolását minden egyes nap átéljük este az ágyban, én nem hiszem, hogy lényegesen különbözne ettől az érzéstől a halál.

Mi itt Magyarországon a legnagyobb valószínűséggel szív- és érrendszeri problémába fogunk meghalni, ami nem is kifejezetten fájdalmas, és nem is fogunk tudni a bekövetkezésének időpontjáról. Jóeséllyel észre se vesszük majd.

Ha esetleg utána következik valami, na az már aggasztóbb számomra. Egy olyan új dolog, amiről soha senki véleményét nem tudhajuk meg, a teljes ismeretlenség. Ha új élet következik, akkor az nagyon nagy valószínűséggel nem lesz olyan kényelmes és problémamentes, mint a mostani - itt és most elég intenzíven le van ápolva a popsink, mégha ezt nem is tudatosítja magában a többség. A nihil még egész kedvező lehet egy másik élethez képest.

Hát mindenesetre sok sikert mindannyiótoknak, kedves sorstársak, nagy levegő, fogakat összeszorít, igyekezzünk minél kevésbé fájdalmasan elmúlni majd! :)