Miért ilyen nehéz és rossz az élet? Miért kell itt szenvedni?

"Kinek van kedve mindennap munkahelyre járni szar pénzért?" Én szeretem a munkám és sokat is keresek vele, szívesen járok be dolgozni, szóval miről is beszélsz?

"Kinek van kedve mindennap harcolni az élettel meg elviselni ezt a sok szarságot ami itt folyik?" Én addig harcoltam, amíg nem jutottam oda, ahová szeretnék. Volt célom és elértem, mert volt kitartásom, ennyi az egész. Nem, nem volt könnyű, de lustaság és önsajnáltatás helyett inkább beleöltem az időt és az energiát, az a pár év pedig ezerszeresen megtérült és bebiztosította a hátralévő életem. Nincs miért panaszkodnom, ha lenne, akkor tennék ellene, mint ahogy mindig is tettem. Predesztinálva voltam a kudarcra, az első 18 évem pokol volt, utána viszont felelősséghárítás helyett a kezembe vettem a sorsom és felépítettem egy boldog életet, segítség nélkül. Így is lehet ám, csak szólok, nem csak az az út létezik, amit te ismersz. Aki lusta az önfejlesztéshez és inkább sajnálja magát és mindenki másra keni a kudarcait, azt nem is tudom sajnálni. Rajtad áll, mit kezdesz magaddal, a felelősség a tiéd.

Ahhoz nem kell ész, hogy mosogass pl. Dolgoztam hajón, volt, aki annyit se tudott "külföldiül", hogy helló. Mégis kerestek legkevesebb fél milliót.

Minden problémára van megoldás, csak van, amit nehezebb megkeresni. Én pl. attól szenvedtem egész eddigi életemben, hogy nem találtam olyan munkát, ami boldoggá tett volna és azt se tudtam, mihez volna kedvem. De keresgéltem, nézelődtem és lett eredménye.

"Kinek van kedve mindennap munkahelyre járni szar pénzért??"

Szóval ez a gond. Hogy lusta vagy dolgozni. Ha ennyire lusta vagy akkor tarsd el magad mással.

Megérkezett ime a lemerült energiáju egyed, hogy feltöltse magát a sajnálkozásokkal és a szánalommal amit kigenerál némelyekből.

Tudhattam volna, péntek van:D