Miért nem jön össze semmi, és miért minden egyszerre lesz rossz? Jobb a feladás?
Én már elég nehezen, semmi motivációm, sokszor inkább feladnám.Próbálkozok de rá kéllett jöjjek ilyen elcseszett emberke vagyok, nincs mit tenni.A gének.
Se az egyetemen nem alakulnak jól a dolgok már egyszerűen utálom az egészet nem akarom.A szerelmi életem egy nagy SEMMI és ez szerintem igy is marad, mert senkivel se beszélek vagy valami.
Nincs kedvem elmenni már sehova, semmi önbizalmam, csúnyának érzem magam sok az akném és hiába járok 2 éve orvoshoz semmi sem mulasztja el.Más egészségügyi problémáim is vannak, már belefáradtam.
A barátaimmal is inkább nem találkozok, mert csak a féltékenység(bár akaratom ellenére történik) jön elő belőlem, hogy nekik jól alakulnak a dolgaik(és örülök is csak nem értem, hogy én miért nem kaphatom meg).
Sokszor utálattal gondolok magamra azért, hogy tényleg egy nagy 0 vagyok és szegény szüleim(az egyetlen jó dolog az életemben) sosem lesznek büszkék rám.
Igy mi értelme az életnek, ha nem élvezed?(egyébként nem nagyon mondom senkinek, úgysem érti meg és nem érdekelné)
Ennyiből állnak a sorok:
nyafnyafnyaf
nyafnyafnyafnyaf
Tényleg elcseszett vagy.
#2 A saját lelki nyomorod megélésére vannak jobb módok is annál, hogy megtört embereket piszkálsz a neten.
Kérdező, ha nem vagy megelégedve a jelenlegi életeddel, akkor nem az a megoldás, hogy feladod, hanem az, hogy más irányba nyitsz. A kedvetlenség jelenleg a legnagyobb ellenséged, ezért akkor is ki kell mozdulnod, ha nem akarsz, mert elzárkózni a világtól hihetetlenül csúszós lejtő a klinikai depresszió felé. Keress valami hobbit, iratkozz be valami sport klubba, beszélgess minél több új emberrel. 23 évesen még ezernyi lehetőség van előtted, de ha begubózol, akkor ezeket nem fogod meglátni. A szerelemmel meg ráérsz akkor foglalkozni, amikor nem vagy mélyponton, mert sokan szeretnek ezen élősködni..
És most akkor fejbe lövöd magad egy shotgunnal? Nem szórakozni születtünk a Földre, hanem küszködni. Másnak sem könnyű, gondolj a vakokra, mozgáskorlátozottakra, éhezőkre, hajléktalanokra, rákos gyerekekre, hogy csak egy párat említsek. És 2 idézettel búcsúzom.
" Az akadály nem az úton van, hanem maga az út az." Dalai Láma
" Ha a poklon kell átmenned csak menj tovább!" Winston Churchill
Igen, mindig úgy érezzük, hogy egyszerre történik minden rossz és soha nem lesz vége. Nemrég jöttem ki egy nehéz időszakból (több mint egy év volt) pszichológus segítségével. Nőgyógyászati problémáim voltak/vannak, meg kellett műteni, emiatt lelkileg is padlóra kerültem, és a továbbtanulásom miatt is szorongtam, mert nem tudtam mi lesz, egyszerűen nem akartam. Nekem annyival volt könnyebb, hogy a párom és a barátom végig támogatott. Szép lassan elkezdtem kimászni a gödörből, ma meg már ott tartok, hogy 100%-ig biztos vagyok benne, hogy mit szeretnék, tudom, hogy miért kelek fel minden reggel, csak ez motivál. Hallgass a szívedre, kövesd az álmaid. Nagy közhelyek, de csak ezek segíthetnek abban, hogy kilábalj a kilátástalannak tűnő helyzetből. Még egy tipp, ami nekem bevált, ezt sem lesz nehéz kitalálni: ne hagyd, hogy mindig csak negatív gondolatok jussanak eszedbe, formálj át minden mondatot pozitívvá, sokkal jobb érzés lesz, mert meg fogod látni, hogy egyszer majd nem kell erőlködnöd azon, hogy pozitívnak lásd az életed. Mert annak fogod látni, minden nehézség ellenére.
L/19
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!