Hogyan lehet létezni közel 25-30 évesen embereknek, megtakarítás nélkül?

Te ezt az életmódot tudod csak elképzelni. Más meg egészen mást. Nincs ezzel semmi probléma, egyelőre még szerencsére mindenki maga rendelkezik arról, hogy hogy alakítsa az életét.

Jövőképe meg nem attól lesz valakinek, hogy a fogához veri a garast.

"a nagy számok alapján többen vannak akik igen"

Milyen nagy számok törvénye alapján? Arra gondolsz, hogy a közmunkásokat és munkanélkülieket nem számítva, viszont a képviselőket, és Mész Lőrit belevéve 200+ nettó a magyar átlagfizetés? Ez pont azt jelenti, hogy a lakosság nagy része semmit nem tud félretenni, ugyanis mint mondtam, abba az átlagba bele vannak számolva azok is, akik milla fölött keresnek. Ők rendkívül felhúzzák az átlagot. Ha a nagy többség helyzetére vagyunk kíváncsiak, akkor inkább mediánt kéne nézni, ami olyan 100 ezer körülre jönne ki. (És ne felejtsük el, hogy rengetegen keresnek ez alatt.) Mégis, mi a csudát lehetne havi 100 ezerből félretenni? De tegyük fel, hogy nem kell albérletet fizetnie, nincs asszony meg gyerek, csak rezsi meg kaja, és havonta egy 50-et félre tud tenni. Az egy év alatt durván fél millió. 20 év alatt meg is lesz egy szerényebb, rosszabb állapotú parasztháznak az ára, valamelyik isten háta mögötti faluban, úgy, hogy gyakorlatilag fiatal(abb) korában egyszer ki nem rúgott a hámból.

Felmerül a kérdés: ez a jövőkép? Akkor már nem kellemesebb úgy élni, hogy kicsivel magasabb legyen az életszínvonal, csak saját lakás helyett inkább elább adod, és élsz egy albérletben / egy kis garzonban / lakáshitelt veszel fel, és takarékoskodás helyett a törlesztést fizeted? Nem vagyok benne biztos, hogy utóbbi ne jelentene jobb életet.

És ami a legfontosabb: ettől még bőven lehet jövőképe. Lehetnek tervei a munkáját, családot, hobbit illetően. Csak más lakhatási modellt választ, mint mondjuk te.

Igen, az lenne az ideális, ha az ember félre tudna tenni havonta egy százast. Csak nem mindenki olyan szerencsés, hogy apucitól egy vállalkozást örököl meg, vagy anyuci fizeti a tanulmányait, netán urambocsá' nincsenek mérnöki képességei.

Nem kéne ítélkezni mások felett úgy, hogy semmit nem tudsz róluk. És főleg nem kéne ilyen beszűkültnek lenni.

Azta mindenit,nem is tudom hogy lehet létezni így.

Ezermillió oka lehet,hogy egy 25-30 évesnek nincsenek milliói,erre nem gondoltál?

"sok fiatalnak így megy el 2-3 millió forint fiatalon"

Egyrészt sok fiatalnak még ha spórol sincs 2-3 milliója. Másrészt teljesen meg tdom érteni azt, aki a napi élvezeteknek él.

Én például úgy vagyok, hogy inkább "kiélem" magam, a hobbijaim, kipróbálok dolgokat, megveszek dolgokat. Lehet elmennek ezzel százezrek, vagy a végén milliós nagyságrend. De azzal az 1-2 millióval amúgy sem lennék előrébb, legfeljebb nem 50 hanem már 49 évesen lenne saját házam. Akkor meg mit spóroljak? Többet érnek az élmények és az, hogy a jelenben jól érezzem magam.

Azon most ne akadjunk fenn, hogy ha valaki diplomát szeretne - netán pont azért, mert van jövőképe - akkor 25 évesen legfeljebb annyi megtakarítása lehet, amit a szülőktől kapott zsebpénzből félretett.

Én egy percig sem bántam, hogy spórolás helyett inkább önfejlesztésre költöttem a pénzt, meg egyszerűen arra, hogy "éljek" (és ez alatt nem az eszetlen bulizást értem). Sivárabb lett volna az életem, és jóval kevesebbet értem volna el.

Az életben pedig nem attól viszed valamire, hogy pénzed van. Illetve hát rég rossz, ha te igen.

Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy otthon kottogok, és ülök a pénzen. Nekem kalandokra van szükségem. Szeretek utazni. Ez az egyetlen dolog, amit pénzen megvehetsz, és biztosan boldogít, élményekkel gazdagít. És albérletben lakni sem rossz. Hosszú távon persze anyagiakat tekintve nem ez lesz a kifizetődő. De mobilis maradok, nem kötődöm semmilyen városhoz sem. Oda megyek, ahol a munka van 🙂

Vagyis most éppen padba ültem, szóval a sulimnál lakom.

Idén töltöttem a 30-at.... kemény megtakaritásom 20k forint.

De az asszonnyal 2x voltunk Thaiföldön, 1x Hawaii-on. Hitelem nincs. Te azért melózol, higy tudj villogni a 7 milliós megtakaritásoddal, en azért, hogy utazzak, éljek...

Én például úgy nem tudok élni ahogy Te....

"Hány éves vagy? Otthon laksz?"

Lassan 30 vagyok, és 18 éves korom óta nem lakom otthon.

"Van igényed saját ingatlanra, esetleg elég az albérlet számodra?"

Szerintem helytelen a kérdés, mert úgy van beállítva, mintha a saját lakás jelentené az "igényességet" mindenki más meg büdös proli mert albérletben lakik. Én például szeretnék idővel saját lakást, de ehhez még több évnyi kemény munka kell. De addig is élvezni szeretném a szabadidőmet, kijárni rendezvényekre, elmenni kirándulni, nyaralni. Nekem kell a jó telefon, a jó bicikli, a jó sörözések, jó kajálások.

Hozzá kell tenni, nekem így is marad viszonylag jó összeg, szóval "könnyen pofázok". De tudom milyen az is, amikor nélkülözni kell és mindig a minimumra törekedni. Éltem benne évekig, tudom milyen szó szerint minden forintot számon tartani és spórolni.

Ráadásul ott van az ember egója, méltósága, magánélete. Én csak szobát bérelek egyelőre, nálam ez a spórolás. De szinte naponta elgondolkozom, hogy inkább vennék ki a fele fizetésemért egy saját, normális albérletet. Igaz hogy nem az enyém, de bizonyos fokig magam rendezem be, magamra alakítom és mennyivel jobb érzés úgy hazaérni, hogy tiéd a lakás. Úgy felvinni ismerőst, ismeretlent, hogy ti vagytok csak ott. Vagy akár egy családi látogatás is mennyivel jobb, ha van egy vendég szoba ahol megpihennek. És nem a lakótársakat kell kerülgetni, meg csendben fingani a WC-n mert épp az ajtó előtt jön megy.

Én megpróbálom az arany középutat választani ebből a szempontból.

Van megtakarításom, igaz nem 7 millió, csak a heted része, de ahogy itt keleten elnézem, ez egyáltalán nem rossz 24 évesen.

Van egy 1.9-es dízel autóm, de azért nem érzem magam hülyegyereknek. A munkám miatt a tömegközlekedés kizárt. Van hogy délután 5 óra körül végzek, de lehet hogy csak este 10 után. Meg amúgy is utálom a buszozást.

Eljárok nyaralni, ha valamire szükségem van, akkor megveszem. Ennek ellenére úgy gondolom hogy nem szórom a pénzt, pláne nem hülyeségekre költöm. Valami jutalom, élmény kell az életben.

Jelenleg házra gyűjtök. Hitelt személy szerint soha nem vennék fel semmire, ez alól az egyedüli kivétel a ház, de arra is csak úgy, ha már van egy erős kezdőtőkém.

Ha minden nap zsíroskenyeret ennék, kinyúlt pólóban járnék, soha nem mennék el nyaralni, lecserélném a TDI-t egy Marutira, tehát amit csak lehet félreraknék, akkor biztos hamarabb meglenne egy ház ára. Ezt viszont én nem bírnám évekig csinálni.