Fiatalok, ti szeretnétek a jövőben gyereket vállalni?

Nekem az nem tett jót, hogy anyám nagy korkülönbséggel szült engem és a tesómat. 16 voltam, amikor megszületett a tesóm, és láttam, mit szenvedett vele anyám, pedig nem volt egy rossz gyerek, szerintem teljesen átlagos volt, vagy még egy fokkal jobb is annál (viselkedésre).

Anyám ingerlékeny lett, velem nem foglalkozott utána, ellenben elvárta, hogy mindenben a segítségére legyek a háztartás és a gyerek körül egyaránt. 16 évesen erre vágytam a legkevésbé, persze, hogy nem szívesen cseréltem szaros pelenkát, meg fürdettem gyereket iskola után, ami kiült az arcomra, hiába csináltam szó nélkük, anyám meg ordított, hogy nekem soha ne legyen gyerekem,mert nekem nem való.

Nem szép emlék anyám folyamatosan kialvatlan feje, meg láttam, hogy a házassága is ráment kicsit. Addig sokat voltak kettesben, mentek ide-oda, kisgyerekkel meg ugye nem tudtak már.

Próbálom meglátni a szépet a gyerekvállalásban, de nem igen megy. 27 éves vagyok, szóval nem tartom kizártnak, hogy egyszer nekem is elborul az agyam és szülni akarok, de jelenleg annyira szeretem a munkámat, a hobbimat, a páromat, hogy nem adnám fel ezt az állapotot egy gyerekért.