Hány évesen érezted azt, hogy már nem "áll előtted az egész élet"?

Én is így érzek. 24 vagyok.

Ez érdekes kérdés. Én 20 évesen férjhez mentem, babát akartunk, aki nem jött. 25 évesen még mindig gyermektelenként azt éreztem, basszus, közelebb a 30, mint a 20 és igen, imádom a férjem, szuper a házasságunk, szeretem a munkám, remek hobbim van, de ennél már csak lejjebb lesz. Aztán mégis teherbe estem, és újra kinyílt a világ. Jövő hónapban leszek 27, a második babánkat várom és fiatalabbnak érzem magam, mint 15 évesen. Végre azt csinálom, amire mindig is vágytam, imádok terhes lenni, szervezem a gyerekprogramokat, hogy hova menjünk, ha picit nagyobbak lesznek... 😊 Visszafiatalodtam.

Én sajnos egy műtét okozta lelki gondok miatt elég hamar éreztem ezt, most vagyok 20. Úgy éreztem, hogy beszűkült minden, nincs semmi, ami érdekel, kilátástalannak tűnt minden. Aztán rájöttem, hogy mit szeretnék tanulni ősztől az egyetemen és végre újult erőre kaptam. Egy megvalósítható cél hatalmas motiváció.

Én 40 évesen éreztem, hogy már biztos nem megyek egyetemre, és nem lesz gyerekem. Bezárult egy kapu, ami többé nem nyílik ki. Azért huszonévesen ennek nem kellene így lennie.

Én 75 után éreztem úgy.

19 vagyok, de már 17 éves korom óta érzem, hogy felesleges élnem már és csak szenvedek. Csak teszem a dolgom és várom, hogy valami véget vessen az életemnek minél előbb.

Ugyan-ugyan, nem helyes ennyire fiatalon még a temetőbe kívánkozni, még előttetek áll az egész élet! Itt van a nyár, tessék menni bulizni vagy a Balatonra, azzal pedig nem kell foglalkozni ki mennyi idős, teljesen felesleges. Fiatal is lehet öreges, ha nem törődik magával; öreg ember is lehet fiatalos, ha tesz róla és humoránál van. Mindenki addig fiatal ameddig annak érzi magát, de egy 20-30 éves ember még jóformán újszülött. A legöregebbek meg totál olyanok mint a kisgyerekek, az a második gyerekkor... Majd akkor leszel öreg, ha csíkos, fém fülű szövet szatyorral mész görnyedten traubiszódát venni és a tinik átadják a helyüket a fogaskerekű vasúton és a kalauz már nem kéri a jegyet. Addig meg még azt csinálsz amit akarsz, oda mész ahová akarsz, az vagy aki lenni akarsz. A tanulás nem iskola- vagy egyetemfüggő, ott csak papírt kapsz amit lobogtathatsz a szélben (mint ahogy szép lányok hosszú haja lobog a motorbiciklin amint keresztben átszelik Amerikát az óceán felé), az igazi tudást az életben kell megszerezni, megtanulni. Pl. a nyelvvizsga is csak egy papír, aki tudja a nyelvet annak meg nem kell kutyabőr, mert elég ha mond két mondatot és abból már látszik. Ma még egy 40-45 éves ember sem számít kifejezetten idősnek, inkább csak középkorú felnőttnek ami egyáltalán nem kötelezi arra, hogy ne fiatalosan éljen. Majd akkor mondj ilyet ha már fájni fog a lábad és a hátad minden lépésnél és nem fogsz tudni bot nélkül lemenni a sarki jegyirodába koncertjegyért. Nézd meg fesztiválokon hány rőtszakállú apóka ropja a táncot borral a kezében. Addig meg még olyan fiatal vagy mint egy zsíroskenyér, tessék csajozni, pasizni, bulizni, tanulni önmagadtól bármit ami jól esik, aztán majd 45 éves korod után meglátod mi a helyzet. Utána meg már úgysem számolod majd az éveket, mert teljesen mindegy lesz, inkább csak élvezni akarod majd amit még lehet és az lesz a fontos.