Hogy fogadjam el, hogy butább vagyok, mint az átlag?

Szanalomra melto vagy. Mindig lesznek jobbak es rosszabbak nalad az eletben, el kell fogadni.

Magaddal torodj es azon, hogy minnel jobb legyel!!

Azért szerintem nem szánalmas a kérdező emiatt, mert tudja, hogy nem olyan éles a logikája, mint a többieknek a szakon. Meg, hogy ez aggasztja. Ettől még nem szánalmas.

Én ismerek egy programozót, aki mesélte, hogy a cégnél, ahol dolgozik, a programozói gárdából csak 3 olyan programozó van, ő plusz két másik, aki tényleg ér is valamit, akik húzóerőnek számítanak, a többi pedig sok dolgot fel sem tud fogni, nem is értik az egészet. Azt mondjuk nem tudom, hogy mekkora a csapat. De gondolom min. 10 fő.

Mesélte, hogy neki plusz a másik két embernek kell mindig képeznie a társaikat, foglalkozni velük, hogy egyáltalán valamennyire értsék a feladatot.

Gondolom valahogy elvergődtek ezek a programozók a diplomáig, de valós tehetség nincs a tudásuk mögött, ezért nyújtanak nem kielégítő teljesítményt.

Szóval sajnos ez vár a kérdezőre is, ha majd bekerül egy céghez dolgozni, ahol a többiek azonos végzettséggel, feladatkörrel jobbnak bizonyulnak nála, akkor csak kellemetlenül fogja érezni magát a munkahelyén, és hát.. előmenetel sem vár rá az adott pályán.

Szetintem nem szabad ezeket a teszteket ilyen komolyan venni. Egy rosszabb eredmény után minden kis xarság felnagyítódik, és indul az önostorozás. Állandóan jobbnak fogsz látni másokat, mert mindig csak azt fogod észrevenni, hogy miben vagy rosszabb. Ez szerintem nagyon veszélyes.

Gondolj arra, hogy ha azt hozta volna ki a teszt, h az átlagnál jóval magasabb az IQ-d, akkor most jobb lennél!?

Szerintem ha csak magolsz is, de el tudod végezni, akkor is fejlődsz. Én is láttam pát szaktársamat, akikről az elején azt hittem ki fognak bukni, h egész jól haladnak (vill bsc). A munkaerőpiac se zsenikkel és vörösdiplomásokkal van tele...

PS.: Nálam már az is plusz pont, h képes voltál ilyen összeszedetten ezt leírni, és kiraktad a vesszőket, meg az ékezeteket, stb-t. Szerintem nem lehetsz olyan buta!

Hányadéves vagy?

Elmondom nálunk hogy volt a szakon. Természetet tudományi szakra járok, sok a matek kémia meg van egy kis fizika is. Korábban utáltam a matek meg a kémiát, teljesen humán beállítottságú voltam, de töri szakra nem vettek fel, erre viszont igen, gondoltam belevágok, max egy félév után abbahagyom.

Az első félévben egy kicsit be voltam tojva mert jöttek kémia-biosz faktosok, akik végig ezt tolták gimiben, volt egy srác hatalmas arca volt, hogy ő ezt már mind vágja. De szinte mindenki valamilyen előképzettséggel jött.

Na ezek jól hangzottak úgy egy fél évig. Én eléggé fostam a kudarctól ahhoz, hogy nekiálljak tanulni, meg akartam mutatni egy-két baromnak hogy jobb vagyok náluk. Azt nem állítom, hogy az is vagyok, de elintézték saját maguknak, hogy jobb legyek.

Az egyetemen mindenki szenved hidd el. Az is aki nem mutatja ki. A fent említett nagyképű brigád is úgy gondolta, hogy a középiskolás kémiából majd megélnek az egyetemen. A nagyképű srác most egy év csúszásnál tart, mert bár harmadévesek vagyunk, még elsős tárgyai hiányoznak.

Szóval szerintem két út van: vagy valaki őstehetség és mindent levág, de meló nélkül ez se működik. Vagy pedig valaki megfogja magát és bár nem őstehetség, de hisz magában és eléri, hogy megértse. Ha valóban azt akarod csinálni persze, csak akkor.

1. pont lecarom, hogy mások milyenek, azt, meg hogy hozzám mérten milyenek pláne! Javaslom tedd ezt te is, boldogabb és egyszerűbb lesz az életed.

2. nem voltam jó tanuló szakközépben, semmiben nem voltam kiemelkedő, se sport, se zene, se tanulás. Igazából csak olvasni szerettem, meg "bütykölni. (matek - fizika ment, de nem "magától") Most a 2. mérnöki szak Msc-t csinálom (építőmérnök fősuli + msc, gépész bsc). Csak azért mert érdekel. Megélnék nélküle is.

3. nem olyan tempóban haladok mint más! és? Kinek kellene elszámolnom az időmmel saját magamon kívül? Olyan tempóban és annyit haladj amennyi neked jó. A logikus gondolkodást (mérnöki szemléletet) meg sok - sok gyakorlással, tapasztalatszerzéssel meg lehet szerezni.

4. sose másnak, más miatt tanulj, csakis magadért. Ugyan nem sok mindent írtál magadról, de felvetődik bennem egy kérdés! Biztos, hogy az az álmod, hogy mérnök légy? Ha igen tégy meg minden magadhoz mérhetőt érte. Ha nem gondold végig hogy befejezed és utána váltasz, vagy már most! A pályát sosem késő elhagyni és valami teljesen újat tanulni (esetleg évek múltán visszatérni)

Üdv.: egy pálya (oda-vissza) elhagyó!

Nem tudom, hogy nálatok mi a helyzet, én ELTE IK proginfen vagyok, én is hasonló helyzetben vagyok, vannak nálam jóval okosabbak is a szakon, de még így is, hogy nem vagyok benne a legjobbak között és sokat magolok, még így is időben ( 6 félév ) alatt megcsináltam minden tárgyat (feltételezem, hogy a következő 2 vizsgám is sikerülni fog).

Szóval a szorgalom sokkal fontosabb. Egyszer voltam egy cégnél, ahol elküldtek a pics@ba, mert amit az egyetemen tanultam, az kevés volt nekik, saját gyakorlás nélkül. Szóval a munkaerőpiacon nem számít sokat, hogy mit tanultál az egyetemen.

Sokkal fontosabb a szorgalom meg az, hogy magadtól mennyit teszel bele a tanulásba. Ha eléggé érdekel a téma és a kötelező dolgokon kívül is foglalkozol vele (szorgalomból), akkor sokkal többet érhetsz el, mint azok, akik arra verik a mellüket, hogy 5-össel mennek át x, y tárgyakból.

Érdekesnek és sajnálatosnak vélem, hogy csak a 27-es válaszoló adott számomra is értelmes választ erre a kérdésre.

A legfőbb kérdés valóban az lenne, hogy te mit szeretnél.

Ne tanulj ki egy olyan szakmát, amiben nem vagy teljesen önmagad, mert akkor valóban az történik, mint amit a 23-as válaszoló is leírt.

Ha olyan területet választasz, amihez tehetséged van, akkor meg sem születik ez a kérdés.

Nem mindenki lehet zseni, de tehetségese mindenkinek van valamihez és abból kell kihozni a legtöbbet és legjobbat. Ne engedj a külső elvárásoknak. Attól, mert mérnöki, te érzelmileg (és így az esélye is meg van, hogy az életben sem) sem leszel előrébb.