Mihez kezdjek az önértélkelési problémáimmal?

Először is köszönöm annak aki ezt végig olvassa. Számomra ez egy nagy előre lépést jelent, hogy megpróbálom kiírni magamból ezt az egészet.

Kezdjük is az elején. Nyilván nem csak engem szekáltak, aláztak meg egész kicsi korom óta. De... Valamiért most ezek előjöttek bennem. A régi hazáig sírva futós, gyomorideges iskolába járás, hogy aznap ki mit szól be épp. A nevek végigkísérik az életem. Mamut, dundi, dagadék stb... A testvérem sem épp volt mellettem... Neki köszönhettem hogy dundinak kezdtek hívni a barátai ha találkoztunk. Persze rohantam haza megmondani anyáéknak amiért később járt néhány testvéri pofon...mindig igyekeztem meghúzni magam nem feltűnni. Nem voltak olyan menő cuccaim és olyat hordtam ami eltakar. Bő póló bő gatya...fogynom sosem sikerült igazán ami persze az én hibám (is) sok mindent megpróbáltam csodaszerek edzés orvosokhoz is jártam. Mire kiderült, hogy születési rendellenés miatt kisebb a pajzsmirigyem mint kellene és működése is épp a határon volt. De nem kaptam semmit rá.talán ez a szerencsém hogy még nem vagyok 150 kg. Évek alatt hol fenn hol lenn...pasik terén nem volt okom panaszra mert viszonylag arányos vagyok és izmosabb mint egy hasonló súllyal rendelkező. Nem vagyok az a lógós alkat. De magasabbnak számítok kicsivel mint az átlag így sokan belém kötöttek az évek alatt.. Pl 21.szülinapomon amikor kicsíptem magam,hogy jól érezzem magam a bőrömben. De sajnos aznap este nagyon sokan betaláltak... Vigyázz nehogy a nagydarab utánad jöjjön vagy pl mi van te dagadt. Magam alá kerültem újabb sikertelen fogyasi kísérlet. Nem élek most sem mozgásszegény életmódot már csak a munkám miatt sem ami lépcsőház takarítás. Mellette ha könnyebb napom volt edzek egy órát. Van hogy kimarad persze. Étkezésben igyekszem jókat enni zöldség gyümölcs hal csirke... Stb és akkor az elcsábulásról. Jelenlegi párom nagyon válogatós. Csak a szemét kaják mennek persze neki könnyebb leadni a kilókat. De ha nem tetszik neki valami vagyis kb semmi nem jo amit én teszek azt úgy közli hogy az ember utána egy nagy rakás sz*rnak érzi magát. Állandóan kikérdez hogy volt-e sport vagy lesz-e hogy mit és mennyit eszek. Sajnos nem olyam stílusban hogy azt törődésnek vegyem hanem inkább csesztetés. Úgy érzem hogy csak azert van velem mert kényelmes. Hogy amikor megismerkedtünk neki mindegy volt csak legyen valaki. Persze lehet bebeszélem magamnak. Az is bánt hogy okosnak és jó humorúnak tartom magam mégis ha elmegyünk szórakozni és odalépnek hozzánk férfiak csak a csinosabb barátnőimmel beszélnek.nekem hátat fordítanak. Mintha ott sem lennék. Csak mert nem vagyok 50kg? Persze ezzel nem lesz nagyobb az önbizalmam. Olyan régóta van így hogy már ha elmegyünk valahova se táncolni nem merek sem elengedni magam. Most jött el az hogy teljesen mélypontra kerültem. Szorongok rágom a szám a körmöm és feszegetem a kezeim. Másoknak szeretnék megfelelni de mindig csalódok ezzel magamnak sem felelek meg. Szeretnék magabiztosabb lenni. De akkor sem dícsérnek ha szükségem lenne rá. Sajnos senkinek nem tudok erről beszélni. Pedig már nagyon komolyan érzem az érzelmi sanyargatást. Tudom hogy a testemen csak én tudok változtatni akarattal. De szeretném először ha így fogadnának el... Ha így lehetnék értékes. Mert vannak értékeim. Csak nem tudok átlépni a megjegyzéseken. Szerintetek forduljak ezzel szakorvoshoz? Csak félek hogy el lenne intézve annyival hogy depis vagyok aztán szedhetnék valami hülyeséget. Köszönöm a válaszokat!