Mitől lesz valaki csendes, magának való?

Szerintem a leginkább kiváltó ok az önbizalomhiány lesz.

Más lehet, közömbösség, fásultság.

Magának való lehet olyan is, aki nem szeret szívességet kérni másoktól, vagy mások terhére lenni. Esetleg túl önfejű ehhez.

Csendes lehet olyan is, aki nem szereti a felesleges csacsogást.

Szerintem nem külső tényező, így születünk, ez egy beállítottság, amit nem tudunk megváltoztatni (meg egyébként is miért kéne).

Én pl nem tudok (és nem is szeretnék) más típusú lenni, mint amilyen a személyiségem most. Már óvodás koromtól felfedeztem, hogy a csendességben, és inkább a többiektől elvonultan érzem feltöltve magam. Így is maradok, az összes pozitív és negatív hozadékával együtt.

Én attól lettem csendes, "magamnak való", hogy cseszegettek az osztálytársaim - felszín alatt komoly problémáim voltak, amit végül megoldottam, de megmaradtam ilyen. Én szeretek csendben lenni és figyelni. Nem értem, hogy ez miért ördögtől való :D

Biztos nem genetika. A szüleim, a nagyszüleim és a családom elég harsány.

Én gyerekként is ilyen voltam, szívesebben játszottam egyedül az udvar végében egy csapágygolyóval meg egy edényfedővel (vagy bármi más szeméttel, amit találtam), mint a rendes játékokkal, amiken osztozni kellett volna a többi kisgyerekkel.

Nincs bajom az emberekkel, jól eldumálok velük, prezentációt is gond nélkül tartok (csak nem szeretek), ha valaki szimpatikus, akkor kezdeményezek, de ritkán kelti fel valaki ennyire az érdeklődésem. A csapágygolyó izgalmasabb :D