Miért hiszik azt, hogy nagyképű és lenéző vagyok? Csak azért mert csendes, visszahuzodó vagyok és keveset beszélek.

Mert nagy a képed, mint Jabbának a star warsban s olyan a nézésed, mint a befenyített merkelnek;)

Honnan tudjuk, látunk mi téged szerinted??? Bizonyára ez látszik fejeden...

Akkor is visszahúzodó vagy, ha épp barátkozni, beszélgetni akarnak veled? Mert ha igen, akkor szerintem nem csoda, hogy annak néznek. Nem lehet mindenki barátságos, közlékeny, de ha mások kezdeményezik nálad a pajtizást és te elutasítod, annak már más a lecsengése.

Az is lehet, hogy van valami az arckifejezésedben, amiért ezt hiszik. Pl. velem is volt így, sosem gondoltam magam nagyképűnek, mégis azt mondta valaki rólam, hogy elég flegma arckifejezéseim vannak, habár nem éreztem magam flegmának. Valamennyire igazuk is volt, és ezen megpróbáltam változtatni, odafigyelni magamra ilyen szempontból. Azelőtt én is azt hittem, hogy az "az egyetlen hibám, hogy csendes, visszahuzodó vagyok".

# 5

Gondolkozás helyett beszélgess s kiderül, mit akar tőled...ilyen egyszerű.

Szörnyű hátsó szándék, ha meg akar ismerni...beszéltetve ismerszik meg a másik jobban-te is.

Ha van tapasztalatod, akkor rutinod is a gebasz emberekhez...., akkor hol itt a gond?

folyt: Szóval érződött rajtam, hogy magamnak való vagyok. Meg is kezdődött a susmus mögöttem, az elfojtott vigyorgás, amikor megláttak, pedig semmi rosszat nem tettem, elvégeztem a munkát, amit kiadtak, de nem mentem oda minden aprósággal hozzájuk, mert nekem ilyen az alapbeállítottságom...

Az új munkahelyemen, amikor vizsgát kellett tennem, akkor vettem észre, hogy az oktató mereszti rám a szemét, szinte megijedtem tőle. Mondtam neki, hogy nagyon izgulok a vizsga miatt, és akkor esett le a tantusz, amikor válaszolt, hogy "nagyon látszik rajtam", kiderült hogy hasonlóan meresztettem a szememet. Az arckifejezések is sokat dobnak a megítélésen, pedig nem mindig tudom "visszatartani", ha stresszelek/szorongok valamin, de ez lehet az egyik ok, mert ezt olvassák le rólunk.