Megfelelési kényszert és az emiatti másoktól érkező megalázásokat miként lehet megszűntetni? (bővebben lent)
Egész életemben mindig meg szerettem volna felelni mindenkinek (most jóval harminc felett vagyok), talán ez annak köszönhető, hogy iskolában ki voltam közösítve. A kiközösítést nagyon profin csinálták a tanár kedvencei, tanár azt mondta, hogy "engem soha sehol senki nem fog elfogadni".
Talán ezek miatt hagyom mindenkinek, hogy eltapossanak, nyilvánosan megalázzanak, úgy beszéljenek velem, mint egy kisgyerekkel.
Amikor ez történik, egyrészt indulatok keletkeznek bennem, másrészt meg se tudok szólalni és valahogy az ilyen megalázások beleégnek a tudatomba, nem tudom elfelejteni őket, főleg az, hogy nem tettem semmit.
Nem tudom elviselni ha valakinek rossz véleménye alakul ki rólam, mert úgy érzem, miszerint talán a volt tanár "na ugye megmondtam hogy nem fogadnak el" véleményét igazolná.
Mindig, rendszeresen megtalálnak azok az emberek, akik rosszindulatúak, gonoszkodni, kötekedni, piszkálódni akarnak, érzik, hogy "velem megtehetnek bármit".
Mindig arra gondolok, hogy van valamiféle univerzális megoldás, hogy az ilyen embereknek "ne legyek érdekes", elvileg a viktimológia ezzel foglalkozik.
Az erőszak és agresszivitás nem megoldás semmire, úgy gondolom. Mivel más, békés emberekkel sem "merik ezt megtenni", mindig olyan közösségben voltam ahol úgy éreztem: csak velem mernek megtenni bármit.
Tudom azt is, hogy sokak másokat igyekeznek maguk alá nyomni, hogy ezzel sérült önmaguklat felsőbbrendűnek tűntessék fel, rendkívül sokat olvasok a témában, de napi szintű tudatos odafigyelés, a gyakorlatba történő átültetés nem tudom, miként lehetséges...
Na ezt, pont ezt ne :D
Hahó öreg, kioldalogtál!!!
Nem fogsz foglalkozni a témával, visszamentél az áldozati szerepbe. Ez így nem fog működni, neked kell összekaparni magad, más nem fog segíteni.
Adok neked egy kis gyakorlati tanácsot indulásnak:
- Soha, ismétlem, SOHA ne rakd keresztbe a kezeid és a lábaid. Ne keresztezd magad semmilyen értelemben. Az elzárkózás, az önvédelem tipikus jele. Alárendelt szerepet mutat. Erre figyelj, gyakran ösztönösen fogod csinálni, ne hagyd magadnak, tedd magad mellé a kezeidet.
- Húzd ki magad, légy egyenes, kicsit emeld meg a fejed, ne hülyén, csak éppen egy lehelletnyit. Ha kell, gyakorold otthon, figyelj a tartásodra, korrigálj mindig, amikor észreveszed, hogy nem jó. Baromi hamar hozzá fogsz szokni. Az önbizalom jele, méltóságteljességet sugároz.
- Ne gubbassz, foglalj el helyet a térből. Az ijedt prédaállatok húzzák össze magukat, ha közel a ragadozó. Ugye már kihúztad magad, kicsit tedd szélesebbre a lábaid, kicsit tedd ki a könyököd, akár csípőre a kezed beszélgetés közben, szóval figyelj arra, hogy legyen kiterjedésed :D Ha ülsz, kényelmesen dőlj hátra. Ne keresztezd semmid. Tarts szemkontaktust. Ha barátságos akarsz lenni valakivel, a lábaid nézzenek felé, persze csak ha a helyzet engedi.
- Vedd feljebb a hangerőt, ha beszélsz. Kényszerítsd magad. Ne üvölts, csak éppen légy kicsit magabiztosabb.
Pár hétig kell csak figyelned erre, a környzeted már az elején pozitívan fog reagálni, utána már ösztönösen is ilyen leszel.
Ehhez viszont tenniakarás kell. Önbecsülés kell. Ha ennyit nem tudsz megtenni, akkor sajnos teljesen jogos, ahogy viselkednek veled...
Nagyon köszönöm, amiket leírtál.
Hihetetlen, ahogy felismertem, hogy mindegyiket csinálom, keresztezem a végtagjaimat, összehúzom magam, nem töltöm ki a teret, halkan beszélek...
Rácsodálkoztam erre az egészre...
Odafigyelek napi szinten, nagyon köszönöm a tanácsokat.
Na ugye :) Éppen ezért szekálnak, mert ezzel azt mutatod nekik, hogy védtelen és elesett vagy, könnyű préda.
Nem kell erőszakoskodni, sem visszaszólni, ha bárki beszól, csak tartsd észben a fentieket. Egyenes és magabiztos tartással, "védőpajzs" nélkül, még csak meg sem kell szólalnod, elég egy lekezelő pillantás és jó eséllyel el fognak dugulni. Semmi mást nem kell tenned, csak testbeszéddel lekommunikálni, hogy te vagy az erősebb. Ennyi a nyitja :)
Akinél azt látod, hogy csendes és mégsem bszogatják, annak is ez a titka.
Szóról szóra ilyen vagyok - aminek az okát tudom, hogy miért -: én is nagyon szeretnék ezen változtatni végre.
A legfontosabb az, hogy amikor érzed, hogy baj van/baj közeleg, akkor mond ki, hogy gondod van. Próbáld meg egyedül megoldani 1-1 adódó gondot, mond ki a véleményed, próbálj harcolni az igazadért. Először tudom, hogy fura lesz - mert nem ehhez szoktál hozzá -, de ha apránként sikereket érsz el, akkor idővel megjön az önbizalmad, és merészebb leszel
A hangnem fontos egy pl.: vitában. Ha valaki hangoskodik veled, te legyél higgadt, nyugodt, ne hangosan, erőszakosan válaszolj, mert akkor nem fog figyelni rád. Ha nyugodtan válaszolsz, akkor megzavarod őt ezzel /taktika/. És ami még fontos: ha félsz is egy szituációban, ne mutasd ki, hogy félsz, tehát próbálj összeszorított fogakkal is bátor maradni.
Szia!
Tudod, minden ember alapvető vágya, hogy elfogadják és elismerjék. A legtöbb embernek pedig alapvetően rosszul esik, ha nem fogadják el, nem ismerik el, sőt ok nélkül bántják. Ez nem megfelelési kényszer van arra egy alapvető emberi igényed hogy elfogadjanak és rosszul esik, ha ennek ok nélkül az ellenkezője történik.
Amikor az, hogy ok nélkül bántanak, először megtörténik, akkor ez erősen beléd lg. Az adott környezet, helyzet, szituációk, egyszerűen ezekhez kötődik, az az érzés amit akkor éreztél. Legközelebb elég ha csak nevet valaki, nem kell hogy rajtad nevessen, csak elég ha pont arra hasonlít a nevetése aki egyszer megalázott és elő fognak jönni benned ezek az érzések.
Ekkor pedig, elkezdesz úgy viselkedni mint akit bántanak, amit itt előttem is írtak például a testbeszédeddel kapcsolatban vagy elkezd remegni a hangod vagy egyszerűen csak úgy válaszolsz mintha bántanának.
Néhány olyan ember akinek van önmagával némi problémája, tudat alatt ebből tudja, hogy nem tudod önmagát hatékonyan megvédeni, emiatt ha hatalmat gyakorol feletted, akkor kevésbé kínozza a kisebbségi érzése.
Ezért ez másodszorra és harmadszorra és sokadszorra is megtörténik ez az érzés egyre jobban beléd ég. A másik az, hogy például ezek a gesztusok, vagy a hanghordozásod, nem csak önmagadra hatnak, hanem a bántalmazóidból is egyfajta horgonyként működve, belőle is előhozzák ezeket az érzéseket és ezeket a reakciókat.
Ez az egyik része. A másik része, hogy mivel ez egy öngerjesztő folyamat és egyre gyakrabban történik, hogy ok nélkül bántanak. Ez hatással van az önértékelésedre. Elég nehéz lesz elmagyarázni, nem arról van szó, hogy egyfolytában csupa rosszat gondolsz magadról, vagy azt gondolod, úgy is rosszat gondolnak mások vagy úgy is megaláznak vagy bántanak. Persze ez gyakran előjön, de nem mindig, hanem van egyfajta érzés egy életérzés ami folyton veled van ami ugyanezt jelenti, ami akkor is benned van ha elvileg éppen nem gondolsz a problémáidra.
Ennek a problémának a megoldása az, hogy egyrészt ezt az érzést lecseréled. Aztán lecseréled azt ahogy gyakran gondolni szoktál önmagadra, aztán lecseréled a reakcióid amikor úgy véled hogy bántanak és ha valóban bántanak és ezzel lecseréled a horgonyokat is. Kevésbé fogod előhozni a bántalmazók rossz oldalát.
Klassz. De hogyan ?
Biztos előfordul már veled, hogy megdicsértek, hogy biztonságban érezted magad, hogy elégedett voltál. idézz fel magadban ilyen emlékeket. Amikor éppen bántott valaki akkor nehezen férsz hozzá az ilyen emlékekhez. Így próbáld ezt ki valamelyik reggel. Ezek az emlékek, előfogják hozni az ezekhez kapcsolt érzést. Ha tudsz koncentrálj erre az érzésre egy darabig.
A következő lépcsőfok az, hogy valahogy ezt az érzést eltárold és előhozd amikor kell. Hiszen pont ez történt a rossz érzésekkel is. Elég ha csak valaki úgy nevet mint az első bántalmazód, pedig csak az előző esti filmről mesélt az ismerősének és azt hiszed téged beszél ki.
Na ezt kéne nekünk lecserélni, ahelyett az érzés helyett ami az a nevetés előhoz, arra lenne szükséged amit elképzeltél egy ilyen reggeli gyakorlatban.
Ez úgy fog menni, ha valamihez hozzá horgonyzod ezt az érzést. Például képzeld azt hogy egy szobában vagy és ebben a szobában ezt az érzést érzed, vagy képzelj el egy ajtót, amin átlépsz és ezt az érzést érzed.
Oké a következő lépés az, hogy gyakorold azt, hogy erre az ajtóra vagy szobára vagy bármi másra gondolsz amit el tudsz képzelni. Próbáld ezt sokszor gyakorolni amikor magadban vagy és ha lehet átérezni, hogy előjönnek az ezzel kapcsolatos pozitív érzések.
Amikor ez jól megy, akkor jön egy kellemetlenebb feladat. Képzelj el egy olyan szituációt amiben bántottak, amiben például úgy nevetett ki valaki. Előfognak jönni a rossz érzések. Ekkor képzeld azt, hogy ezt az egészet most nem belülről figyeled, hanem mintha külső szemlélő lennél, mintha ez mással történne meg. Ezzel eltávolodsz ettől az érzéstől. Amikor ez már jól megy.
Akkor képzeld azt, hogy meghallod például azt a fajta nevetést, úgy tekintesz az egészre mintha külső szemlélőként élnéd meg és most jön a csavar. Elképzeled, hogy te mint külső szemlélő, most belépsz azon az ajtón vagy abba a szobába vagy egy körbe, vagy felveszed azt a pulcsit, mindegy szóval azt teszed amihez a kellemes érzéseket kötötted.
Amikor legközelebb társas szituációkban, elfogna a kétely vagy a félelem, hogy biztos, lenéznek, bántanak, akármi vagy meghallod azt a bizonyos nevetést, csak képzeld azt hogy belépsz azon a bizonyos ajtón, körbe, szobába vagy az a pulcsi van rajtad, mindegy mit, azt amihez az érzést kötötted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!