Megfelelési kényszert és az emiatti másoktól érkező megalázásokat miként lehet megszűntetni? (bővebben lent)
Egész életemben mindig meg szerettem volna felelni mindenkinek (most jóval harminc felett vagyok), talán ez annak köszönhető, hogy iskolában ki voltam közösítve. A kiközösítést nagyon profin csinálták a tanár kedvencei, tanár azt mondta, hogy "engem soha sehol senki nem fog elfogadni".
Talán ezek miatt hagyom mindenkinek, hogy eltapossanak, nyilvánosan megalázzanak, úgy beszéljenek velem, mint egy kisgyerekkel.
Amikor ez történik, egyrészt indulatok keletkeznek bennem, másrészt meg se tudok szólalni és valahogy az ilyen megalázások beleégnek a tudatomba, nem tudom elfelejteni őket, főleg az, hogy nem tettem semmit.
Nem tudom elviselni ha valakinek rossz véleménye alakul ki rólam, mert úgy érzem, miszerint talán a volt tanár "na ugye megmondtam hogy nem fogadnak el" véleményét igazolná.
Mindig, rendszeresen megtalálnak azok az emberek, akik rosszindulatúak, gonoszkodni, kötekedni, piszkálódni akarnak, érzik, hogy "velem megtehetnek bármit".
Mindig arra gondolok, hogy van valamiféle univerzális megoldás, hogy az ilyen embereknek "ne legyek érdekes", elvileg a viktimológia ezzel foglalkozik.
Az erőszak és agresszivitás nem megoldás semmire, úgy gondolom. Mivel más, békés emberekkel sem "merik ezt megtenni", mindig olyan közösségben voltam ahol úgy éreztem: csak velem mernek megtenni bármit.
Tudom azt is, hogy sokak másokat igyekeznek maguk alá nyomni, hogy ezzel sérült önmaguklat felsőbbrendűnek tűntessék fel, rendkívül sokat olvasok a témában, de napi szintű tudatos odafigyelés, a gyakorlatba történő átültetés nem tudom, miként lehetséges...
Őszintén én sehol nem találtam az írásodban arra utaló jelet, hogy megfelelési kényszered lenne. Vagy csak kihagytad :) Az durván más történet, volt ilyen ismerősöm, soha többet...
Az univerzális megoldás az, hogy összekapod a tökeidet. Akkor is, ha nő vagy. Az emberben is megvan még a falkaszellem, ha te vagy a leggyengébb láncszem, akkor beléd fogja törölni mindenki a talpát. Tapasztalatból mondom, én is azt hittem középsuliban, hogy ha nem veszem fel a sértéseket, akkor nem fognak sértegetni... hát hogy a jó égbe ne tették volna. Ehhez még az sem kell, hogy sérültek legyenek, ahogy te adod elő. Itt te vagy a sérült, amíg ezt nem tudatosítod magadban, addig nem lesz változás. Nincs önbizalmad, nincs önbecsülésed, ha még te sem bírod megbecsülni magad, miért várod el másoktól? Az, hogy megvéded magad vagy netán eleve nem úgy közelítesz az emberekhez, mint a kivert kutya, az nem agresszió. Sima életösztön.
Megfelelési kényszer, hogy nem tudom elviselni, ha valakinek negatív véleménye van rólam, ha valaki nem szimpatikus, akkor is igyekszem kedves lenni vele (bár ha megoldható, elkerülöm).
Maga a folyamat, a "tudatosítsd magadban" és hasonlók, ami nem megy.
Az ezzel kapcsolatos "látják rajtad akkor is, ha nem mutatod", "kisugárzás", "kiállás" és hasonlókat nem tudom hogy kell megvalósítani.
Több évtizedre visszamenőleg "vissza tudom idézni" a beszólogatásokat és nagy lelki fájdalmakat okoznak.
Szóban megy a piszkálódás.
Könyvek olvasása, mint a "Szavakkal verve" és hasonlók sem segít.
Egyes honlapok is vannak amelyeken taglalják az ilyen bmberi viselkedést, csak a gyakorlatba történő átültetés ami nehéz és amivel kapcsolatban el vagyok akadva.
30 felett vagyok, én is ilyen voltam. Tudatosan kell dolgozni magadon.
Engem is sokat megaláztak, beszóltak, ilyenkor lefagytam. Aztán napokig nem aludtam olyan pipa voltam magamra, hogy ilyen idióta szánalmas voltam.
Mindig megfogadtam, h legközelebb ha ilyen van nem hagyom magam. Egyre többször sikerült is.
A minap mondjuk kaptam egy degradáló megjegyzést, de egy lekezelő pillantáson kívül ott akkor nem futotta többre. Legközelebb ha összefutok az illetővel, akkor kicsit be fogom alázni, már tudom, hogy mivel.
Az alap dolog, hogy közösségben hangosan és érthetően beszélj! Sziasztok, kérem, köszönöm... mindent hangosan és érthetően. Aki motyog arról kiszagolják, hogy béna és rászállnak. Sokszor nem is tudatosan.
Járkálj határozottan, ne ténferegj! Emeld fel a fejed, húzd ki magad! Ha beérek a munkába akkor nem beoldalgok az ajtón hanem kb tokostul berontok és jó hangosan köszönök, aztán ha van ott olyan akivel jóban vagyunk akkor egyből hozzászólok: na szia, mi a helyzet?...ilyesmi.
Szép lassan menni fog!
36N
6-as vagyok
Ne olvasgass ilyen szrokat, hanem szívd fel az arcod és kapd össze magad! Nem filózgatni kell hanem odacsapni az asztalra ;)
Megfelelési kényszer, hogy nem tudom elviselni, ha valakinek negatív véleménye van rólam, ha valaki nem szimpatikus, akkor is igyekszem kedves lenni vele (bár ha megoldható, elkerülöm).
Maga a folyamat, a "tudatosítsd magadban" és hasonlók, ami nem megy.
Az ezzel kapcsolatos "látják rajtad akkor is, ha nem mutatod", "kisugárzás", "kiállás" és hasonlókat nem tudom hogy kell megvalósítani.
Én még ezt sem nevezném kényszernek, bár lehet hogy az, te érzed, hogy mennyire kínlódsz :) Az én ismerősöm durva eset volt, 0-24-ben vigyorgó maszkkal a képén, kényszeres hazudozó volt és szó szerint kaméleon. Egyetlen olyan dolgot nem tudok róla mondani, amit ne valamelyik ismerősétől "szerzett" volna, csak azt csinálta amit ők, hogy bevágódjon náluk. Úgy öltözött, úgy viselkedett, úgy beszélt, rémálom. Közben meg persze egyre mélyebbre süllyed a depresszióba, mert bebeszélte szépen magának, hogy a világ köcsög amiért senki nem önmagáért szereti és mindenki ELVÁRJA, hogy mosolyogjon. Onnan tudom, hogy te nem ilyen vagy, hogy az ilyen emberek jól beilleszkednek, túlságosan jól is.
Az, hogy nem szeretjük, ha valaki negatívat gondol rólunk, bizonyos fokig normális, ahogy az alapvető udvariasság is.
Ha a magam plédájából indulok ki, akkor nem tudatosítani kell itt dolgokat, hanem felállni és cselekedni. Pár év kemény edzés, stílusváltás hamar meghozza az eredményét önbizalom terén, onnantól meg a többi jön magától. Épp ez a baj veled, hogy túlagyalod a dolgokat, stresszelsz, félsz a többi embertől, félsz, hogy bántani fognak. Megérzik, meglátják az apró rezdüléseidből. Így sosem fogsz tiszteletet kapni, tenni kell érte. Én is átmentem ezen, tudom.
Alternatív esetben keress egy jó agyturkászt, esetleg vedd be a dilibogyókat, de az csak tűzoltásra jó, másra nem.
Na igen, én is ezt mondanám, ne ilyen idióta könyveket olvass, mert csak abban segítenek, hogy még jobban belesüppedj az áldozati szerepedbe :D
Ezernyi kommunikációs készségfejlesztő könyv van, szinte mindegyikben taglalják a módszert amit a kolléga is írt, miszerint eleve magabiztosan kell becsattanni egy helyiségbe és nem csak besündörögni, mint a potenciális áldozati bárány.
Ezzel már legalább 80%-ban ki is iktattad, hogy te legyél a céltábla...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!