Hogy ne zavarjon, hogy mindenki gazdagabb körülöttünk?

Fiatal pár vagyunk, 26 és 30 évesek. Nemrég vettünk saját lakást, egy kis egyszobásat. A párom külföldi cégnek dolgozik, elég jól keres, havi fél millió felett van jóval az összjövedelmünk. Majdnem mindenem meglenne, mégis folyamatosan rossz kedvű vagyok, mióta a lakásba beköltöztünk. Mintha semmi sem lenne elég jó.

Kezdeném ott, hogy mikor bepakoltunk a lakásba, anyám meg apám csak húzogatta a száját, hogy ez egy lyuk, ők ilyen lakást nem vettek volna, miért nem telt többre. Aztán anyám számon kért, miért csak pár milliónk volt önerőre, miért probléma nekünk akár 8-10 millió önerőt "kipengetni". Teszem hozzá, több mint 2 évig albérletben éltünk, ahova kiszámoltam, kb 4 millió forintunk ment el potyára. Plusz a berendezés volt kb. 1,5-2 millió. Plusz 1 éve vettük a második autót, több millió... de a család szemében ez sem elég. Mikor 1 éve megvettük az autót, amilyenünk sosem volt előtte, nagyon örültünk, de anyám meglátva csak annyit mondott a fekete színére: na mi van, megjöttetek a hullaszállítóval? Semmi sem elég jó.

Aztán ahogy beköltöztünk a saját lakásba, rájöttünk, hogy a társasházban a lakók 80%-a elég gazdag. Csok-osok, akik mutogatják az állami pénzből vett, majd kiadott lakásukat, aztán hazafurikáznak a 200m2-es családi házukba a 20 milliós Mercijükkel. Meg 22 éves szomszédok, akiknek apuci megvette készpénzre a 25 milliós lakást meg a többmilliós új autót. Nekünk meg annyi hitelünk van, hogy ki sem látunk már belőle, és így is csak a kritikát kapjuk. Egy 3 évben egyszeri fél milliós nyaralást is tízszer meggondolunk.

Aztán jönni akar megnézni a lakást az egyik rokonom. Ő a 24 éves lányának megvett egy 35 milliós hatalmas lakást, plusz a milliárdokat érő családi cégnél dolgozhat. Bevallom, szégyellem idehívni őket a 40m2-re, amiben minden a legolcsóbb, nekik a garázsuk nagyobb.

Pl van a páromnak egy régi barátja, aki betanított munkás, rosszul keres, de az apja felsővezető valahol. A srác minden hónapban elveri a fizetését szerencsejátékokra, de apuci simán megvette neki a 8 milliós autót, és most azt mutogatja nekünk. Mi a 3 milliósat is 5 évig fogjuk fizetni, kész anyagi csőd.

Úgy érzem, sosem fogjuk beérni azokat, akiknek a család nagy mértékű támogatást adott, sosem fogunk a nyomukba érni, bármennyit is kínlódunk. Hiába tanultunk, hiába túlórázik a párom rendszeresen, hiába próbálunk spórolni, sosem lesz annyink, mint nekik. Úgy érzem, ott el lett cseszve az életünk, hogy szegény családba születtünk és nem támogatnak minket. Tudom, hogy sokan sokkal rosszabbul élnek, de mi most pont nem olyan közegben mozgunk. Hogy ne figyeljek oda ezekre? Hogy ne szúrja a szemem, hogy lekezelt csórónak néz a sok gazdag?