Hogy gondolják az emberek, hogy null célországi nyelvtudással és helyismerettel illetve valamilyen fokú, bevallottan bizonytalan angollal egy "gatyában" nekiindulnak gazdagabb országoknak?

Akikkel kapcsolatba kerültem idehaza, és átmenetileg itthon dolgoztak, elmondásaik alapján már innen is magyar közvetítőn keresztül kerültek ki, kint is volt magyar ügyintéző, így a papírokkal nem volt gond, a munka meg kialakult, aki előtte is ugyanazt csinálta mint kint, az max nem beszélt senkivel munkaidő alatt.

Attól mert Te rácsodálkozol, másnak az a legkevesebb hogy beszél-e nyelvet.

Szerinted azok a Mexikóiak akik beszökdösnek Amerikába, megtudják értetni magukat? Hát nagyon nem, ezért igyekeznek a szintén onnan származóaktól segítséget kérni, és munkát.

Ezek a felsorolt országok amiket írtál, még nekem is Kínával Japánnal azonosak, így ezért nem is mennék oda, egyrészt nincs értelme olyan helyen szenvedni ahol egy alapvető szót nem ismer az ember.

Angol nyelvterületen el lehet boldogulni, csak sok a nehézség, a társalgási része meg szintén tartogat kihívást.

Én nem támadok ezért senkit, mert bennem nincs meg az a merészség hogy minimális angollal neki vágjak, inkább beszéljek társalgási szinten középfokkal, vagy maradok még itthon.

Ezen én is ki vagyok akadva. Van középfokúm angolból de rég nem használtam és bizony megkopott. Amikor Londonban voltam kifejezetten szégyelltem magam, hogy sok mindent nem értettem meg elsőre és én sem találtam a megfelelő szót, illetve hibáztam a nyelvtanban is.

Volt ahol megkérdezték, hogy: te magyar vagy ugye? És úgy tűnt nem pozitív a megjegyzés.

Akik így mennek ki minden nélkül, nulla tudással csak égetnek minket.

Van egy ismerősöm aki kiment a pasijával Németbe, futószalag mellett pakolnak dobozokat, napi 3 órákat utaznak, egy haver kisszobájában laknak, egy szót sem beszélnek semmilyen nyelven. Halál ciki így odamenni.

Amíg nem lesz meg a diplomám és nem beszélek folyékonyan angolul addig eszemben sincs életvitelszerűen más országban élni.

Nézd, van, akinek bejön. Ott volt pl. egyik nagynéném, már nyugdíjas. New Yorkba ment ki nyelvtudás nélkül, igaz, magyarokhoz, családokhoz, gyerekek, idősek, betegek mellé segíteni. Ő ezzel így elboldogult, 3 fiát egyedül nevelte fel, mikor felnőttek, akkor lépett, kicsit összeszedte magát, mert egyébként nem álltak jól anyagilag.

Van egy volt osztálytársnőm általános iskolából, ő Hollandiában találta meg a számítását és ott is ment férjhez. Pont most decemberben írt bejegyzést Facebookra, hogy kifejezetten magyar babysittert keres a születendő gyereke mellé, nyelvtanulásra meg kint adott a lehetőség, ők a lakhatást biztosítják.

Le lehet pontozni, de a "tudás" nem helyettesíti az életre valóságot. Sok ismerősöm kiment pl tirolba szakácsnak/pincérnek 0 nyelvtudással és kint megtanultak németül. Tudtak alkalmazkodni, felfedezték a környéket. Én meg váltottam eurót és elbicikliztem Spanyolországba, meg Olaszországba és ott csöveztem a tengerparton 3 és 1 hónapig a tengerparton sátorban, csak mert "így szerettem volna nyaralni" pedig megtehettem volna hogy rövidebb időre, de kimehettem volna repülővel és szállodában aludhattam volna stb... Nem haltam éhen, igaz angolul tudok de még nyelvvizsgám sincs és nem is lesz.

Viszont azt tudom, hogy sokan teljesen életképtelenül vágnak neki, ahogy ti is leírtátok, szintén 0 tudással, nagy reményekkel. Na azt én se nagyon értem. De úgyis hamar feladják

"Amíg nem lesz meg a diplomám és nem beszélek folyékonyan angolul addig eszemben sincs életvitelszerűen más országban élni."

Mert nem vagy rákényszerülve a jelenleg, szerinted hány Eritreai, Szomáliai, Szudáni foglalkozik azzal hogy beszél-e valamit? Bejönnek Európába és sodródnak, majd lesz valahogy alapon.

Ha olyan helyen élnél ahol Gerilla támadások, háborúk lennének, átgondolnád hogy mi fontosabb a nyelv ismeret, vagy hogy huszonévesen ne a homokból kaparjanak össze a katonák későbbi beazonosításra.