28 évesen még most sem tudom mihez kezdjek magammal, és az életemmel. Én lennék ennyire elcseszett?

Ahogy már előttem is írták, nem vagy egyedül. Jelenleg én is ezt érzem. Én elvégeztem az egyetemet, illetve jelenleg is egy továbbképzésen vagyok, mégis azt érzem, hogy nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal az életben. Ezt főleg munka téren értem, volt jó pár munkahelyem, mindegyik egytől egyik csalódás volt, mind munkahelyi környezet, kollégák, mind pedig a munka fajtája miatt. Mondjuk azt hozzáteszem, hogy ezek egyszerűbb helyek voltak, diplomával az ember azért már komolyabb helyek felé kacsintgat. Jelenleg nincs munkám, mert felmondtam, és kb. 3 hete eléggé rossz passzban vagyok, mert ha csak rágondolok, hogy munkát kell keresnem, befektetni az energiát, hogy megtaláljam aztán ha felvesznek megint, sokadszorra is végigmenni a hercehurcán, hogy a kollégák elfogadjanak, hát a hideg kiráz az egésztől. Azt se tudom, hogy mire jelentkezzek, mert engem se nagyon érdekel semmi. Az érdekelt, amit az egyetemen tanultam, de konkrét szakmát nem adott, így nincs az, hogy na én most mérnöki munkákat pályázok pl. (legalábbis amíg nincs meg az újabb végzettségem) Nem, sok a lehetőség, épp ezért nehéz eldönteni, hogy mit is csinálnék szívesen, amitől nem mindennap hányingerrel kelek fel. A kérdésedben írtad, hogy sok ember már gyerekkorában eldönti mi lesz. Őszintén irigylem az ilyen embereket. Ha nem is gyerekkorban, de ha már érettségi után tisztán látják, hogy mivel szeretnének foglalkozni...Hát én még most 27 évesen sem tudom :) Céljaim vannak, szeretnék nyelvet tanulni, mert azt nagyon élvezem, illetve különböző hobbikba belevágni, amikbe idáig a tanulás miatt nem kezdtem bele. Pl. ezt is máig bánom, mert van tehetségem pl. különböző sportágakhoz, illetve a tánchoz, és ha már gyerekkoromtól tudatosan sportoltam/táncoltam volna, lehet ma nem arra lennék ítélve, hogy egy irodában éljem majd le az életem. Szóval a lényeg : nem vagy elcseszett. Vagy ha az is vagy, az összes ide kommentelő ember aki azt írta, hogy vele is ez van, mind elcseszett. Szóval legalább nem egyedül vagy az :D És ez jó érzés, hogy most már én is látom, hogy mások is ilyen problémákkal küzdenek. Nekem egy ilyen ismerősöm sincs, mindenki olyan céltudatosnak meg magabiztosnak tűnik (vagy csak annak mutatják magukat).

Mi a helyzet veletek?